Rövidszőrű macska fajták
Abesszin macska
A fajta szőrzetének sávozott mintázata egy génnek köszönhető, amely minden egyes szőrszálon, világos alapon egyenletes eloszlásban több sötét sávot alakít ki. Bár az abesszin macska gyakran szinte egyáltalán nem ad ki hangot, személyisége messze van a csendes, nyugodt típustól: természeténél fogva ügyesen mászik, jó atléta és felfedező. A vakság inkább kutyákra jellemző típusa, a retinaatrófia, örökletes formában esetenként előfordulhat náluk.
Történet:
A fajta szőrzete tökéletes álcát biztosít az észak afrikai napsütötte élőhelyeken. Első példányai az 1860-as évek végén Abesszíniából (ma Etiópia) kerültek Angliába, és 1882-ben ismerték el őket önálló fajtaként. Az 1900-as évek elején Angliában majdnem kipusztult, de az 1930-as évekre Amerikában már újra elterjedtnek számított. Észak-Amerikában ma az ötödik legnépszerűbb fajta.
Általános megjelenés:
Közepes méretű macska erős izomzattal és ruganyos testtel, valamint hosszú, karcsú és inas lábakkal. A hosszú farok teljessé teszi a tökéletes harmónia benyomását. A közepes méretű fej tompa ék alakú, erős állal és szájkörnyékkel. Az orrnak teljesen egyenes vonalúnak kell lennie. A fülek a fültőnél szélesek, a hegyüknél elállóak és kerekek, gyakran található rajtuk kis szőrpamacs. A fej kinézetét csak tökéletesebbé teszik a nagy, kifejező, mandulavágású szemek, amelyek borostyán sárga vagy borostyán zöld színben ragyognak. A rövid bunda szorosan simul a testhez, kevés aljszőrzettel. A fajta egyik jellegzetessége az “abesszin gyűrűzöttség”: minden egyes szőrszálon sötét, illetve világos csíkok váltakoznak. Bár mindig a természetes színű abesszin lesz a kedvenc, az elmúlt években jelentősen bővült a fajta színeinek köre. Az abesszin egészséges és erős, annak ellenére, hogy fajának képviselői gyakran szenvednek a progresszív retinasorvadástól (RTA), amely öröklött betegség. Éppen ezért ha abesszin kiscicát szeretnénk, fontos, hogy megvizsgáltassuk, mentesek-e a szülei az RT A-betegségtől.
Viselkedés:
Az abesszin macska intelligens, barátkozó természetű, de nem "öl macska". Önálló jelleme van, aktív, érdeklődő, kíváncsi. Nagyszerű házimacska, tarthatjuk lakáson belül és kívül is. Halk, csengő hangja van, nem túl beszédes, nem "beszél" feleslegesen. Kiváló társaság, ragaszkodó, mindig tudni akarja, mi történik a környezetében. Ha elhanyagolva érzi magát, különféle, számunkra idegesítő játékot eszel ki, hogy magára vonja a figyelmet. Általában túl sok levezetendő energiája van, éppen ezért szinte sosem ül az ölünkbe hosszú ideig, nagyon mozgékony.
Történet:
A fajta szőrzete tökéletes álcát biztosít az észak afrikai napsütötte élőhelyeken. Első példányai az 1860-as évek végén Abesszíniából (ma Etiópia) kerültek Angliába, és 1882-ben ismerték el őket önálló fajtaként. Az 1900-as évek elején Angliában majdnem kipusztult, de az 1930-as évekre Amerikában már újra elterjedtnek számított. Észak-Amerikában ma az ötödik legnépszerűbb fajta.
Általános megjelenés:
Közepes méretű macska erős izomzattal és ruganyos testtel, valamint hosszú, karcsú és inas lábakkal. A hosszú farok teljessé teszi a tökéletes harmónia benyomását. A közepes méretű fej tompa ék alakú, erős állal és szájkörnyékkel. Az orrnak teljesen egyenes vonalúnak kell lennie. A fülek a fültőnél szélesek, a hegyüknél elállóak és kerekek, gyakran található rajtuk kis szőrpamacs. A fej kinézetét csak tökéletesebbé teszik a nagy, kifejező, mandulavágású szemek, amelyek borostyán sárga vagy borostyán zöld színben ragyognak. A rövid bunda szorosan simul a testhez, kevés aljszőrzettel. A fajta egyik jellegzetessége az “abesszin gyűrűzöttség”: minden egyes szőrszálon sötét, illetve világos csíkok váltakoznak. Bár mindig a természetes színű abesszin lesz a kedvenc, az elmúlt években jelentősen bővült a fajta színeinek köre. Az abesszin egészséges és erős, annak ellenére, hogy fajának képviselői gyakran szenvednek a progresszív retinasorvadástól (RTA), amely öröklött betegség. Éppen ezért ha abesszin kiscicát szeretnénk, fontos, hogy megvizsgáltassuk, mentesek-e a szülei az RT A-betegségtől.
Viselkedés:
Az abesszin macska intelligens, barátkozó természetű, de nem "öl macska". Önálló jelleme van, aktív, érdeklődő, kíváncsi. Nagyszerű házimacska, tarthatjuk lakáson belül és kívül is. Halk, csengő hangja van, nem túl beszédes, nem "beszél" feleslegesen. Kiváló társaság, ragaszkodó, mindig tudni akarja, mi történik a környezetében. Ha elhanyagolva érzi magát, különféle, számunkra idegesítő játékot eszel ki, hogy magára vonja a figyelmet. Általában túl sok levezetendő energiája van, éppen ezért szinte sosem ül az ölünkbe hosszú ideig, nagyon mozgékony.
Testfelépítés:közepesen hosszú, elegáns, erős, rugalmas, jól fejlett erős izomzatú. A hosszú farok tőben vastag, elkeskenyedő. Lábai hosszúak, izmosak és kecsesek. Mancsa kicsi és ovális. Nyaka karcsú.
Fejforma:módosult ékalak, körvonala kissé kerekített. Álla erős, orra közepesen hosszú, profilja enyhén ívelt.
Fülek:széles alapúak, nagyok, oldalt tűzöttek, végük mérsékelten lekerekített. Fülpamacs és "ujjlenyomat" kívánatosak.
Szemek: nagyok, ragyogóak és kifejezők, enyhén mandulavágásúak, egymástól távol helyezkednek el. Színük tiszta, intenzív borostyán, vagy zöld. Az ezüst változatoknál a zöld a kívánatos. A szemeket minden színváltozatnál a ticking színe keretezi.
Ticking (gyűrűzöttség): Kettős, de kívánatosabb a hármas, vagyis két, vagy három csík minden egyes szőrszálon. A gyűrűzöttség az egész testre kiterjed, de az nem lehet csíkos (cirmos). A gerincvonal, a farok vég és a talppárnák intenzíven színezettek a ticking színével. Az állon, a hason és a lábak belső oldalán nincs gyűrűzöttség.
Szőrzet:rövid, finom és fényes, kevés aljszőrzettel. Dús, testhez simuló és rugalmas.
Színváltozatok:vadas, sorrel, kék és fawn (őzbarna), valamint ezek ezüst változatai.
Amerikai burma macska
Az amerikai burma macska imádja az ember társaságát, de kevésbé közlékeny, mint más keleti fajták. Feje európai másaihoz képest gömbölyűbb. A test rendkívül kerek formáját az 1970-es években alakították ki, mellyel sajnos a fej öröklött, gyakorta az utódok elhalálozását okozó deformitása is együtt járt.
Történet:
A fajta első egyede Wong Mau, a Mianmarból (korábban Burma) származó burma-sziámi hibrid volt, melyet 1930-ban vittek az Egyesült Államokba. A fajtáját tekintve tonkinéz Wong Maut egy sziámi macskával keresztezték, és az utódokat visszakeresztezték Wong Mauval. Három típus jelent meg: egy sziámira jellemző mintázatú, egy sötétbarna minimális csokoládé mintázatta (az első igazi burma macska) és egy sötét szőrzetű még sötétebb mintázatta, mely utóbbi típushoz Wong Mau is tartozott.
Történet:
A fajta első egyede Wong Mau, a Mianmarból (korábban Burma) származó burma-sziámi hibrid volt, melyet 1930-ban vittek az Egyesült Államokba. A fajtáját tekintve tonkinéz Wong Maut egy sziámi macskával keresztezték, és az utódokat visszakeresztezték Wong Mauval. Három típus jelent meg: egy sziámira jellemző mintázatú, egy sötétbarna minimális csokoládé mintázatta (az első igazi burma macska) és egy sötét szőrzetű még sötétebb mintázatta, mely utóbbi típushoz Wong Mau is tartozott.
Testfelépítés:Közepes méretű, izmos és tömör.
Fejforma:Finoman lekerekített. Pofája telt.
Fülek:Közepes méretű, távol ülő és előredőlő.
Szemek: Kerek, aranyszínű.
Szőrzet:Rövid és finom. Fényes, tapintása szaténszerű.
Farok:Közepes hosszúságú.
Amerikai csonkafarkú macska
E macska múltja felderítetlen: amerikai hiúztól való származása nem bizonyított. Génállományában jelen lehetnek Man szigeti és japán csonkafarkú fajtáktól származó gének, mivel farok nélküli vagy megtört farkú egyedek is léteznek. A kiállítási macskák farkának az előírás szerint a csánk szintje felett kell végződnie.
Történet:
A fajta egy arizonai születésű, véletlen keresztezéssel létrejött csonka farkú cirmos kölyökig vezethető vissza. A tenyésztés kezdetén a cél egy csonka farkú, mintázatban a hócipős macskához hasonlító fajta kialakítása volt, a beltenyészet miatt azonban a macskák hajlamosak lettek a betegségekre. A 60-as években a tenyésztésben több színnel és mintázattal próbálkozva a fajta egészségesebbé vált. Az amerikai csonkafarkú macskának a CFA és a TICA egyaránt "újfajta" státust adott.
Történet:
A fajta egy arizonai születésű, véletlen keresztezéssel létrejött csonka farkú cirmos kölyökig vezethető vissza. A tenyésztés kezdetén a cél egy csonka farkú, mintázatban a hócipős macskához hasonlító fajta kialakítása volt, a beltenyészet miatt azonban a macskák hajlamosak lettek a betegségekre. A 60-as években a tenyésztésben több színnel és mintázattal próbálkozva a fajta egészségesebbé vált. Az amerikai csonkafarkú macskának a CFA és a TICA egyaránt "újfajta" státust adott.
Testfelépítés:Kissé zömök, jelentős izomzattal.
Fejforma:Széles, módosult ék alakú, íveit korvonalú.
Fülek:Közepes méretű, széles alapú, és magasan a fejtetőn tűzött.
Szemek: Ovális és enyhén ferde metszésű. Szemöldöke erőteljes.
Szőrzet:Rugalmas és kettős.
Farok:Mindenképpen van, de a csánk felett végződik.
Amerikai drótszőrű macska
A nyugodtfajta legfigyelemreméltóbb adottsága a szőrzete, melynek tapintása olyan, mint az asztrahánprémé. Mindegyik szőrszál a szokásosnál vékonyabb, gyűrűs vagy íveit, és a szőrzetnek drótszerű kinézetet kölcsönöz. A tenyésztők által leginkább kedvelt szőrzet sűrű és durva, de egyáltalán nem biztos, hogy a kölyökkori bunda az ivarérettség elérése után változatlan marad. Nagyra értékelik, ha a bajuszszőrök is göndörök. Az amerikai drótszőrű ritkán romboló hajlamú, és szereti, ha foglalkoznak vele.
Történet:
A fajta egy 1966-ban New York államban született kölyöktől származik. Egy ideig, a szőrzetet leszámítva, ugyanazok a standardok voltak rá jellemzők, mint az amerikai rövidszőrűre. Saját standardjait 1967-ben írták le. Észak-Amerikán kívül ezt a ritka fajtát nemigen ismerik el.
Általános megjelenés:
Az Amerikai drótszőrű kerek fejű, közepes termetű macska, mérsékelten izmos, tekintélyes állal, határozott bajuszpárnákkal. Általánosságban a fajta nagyon hasonlít az Amerikai rövidszőrűre. A kiscicák szoros, göndör szőrrel születnek, melyből felnőttkorra egy durvább, bodros, középhosszú, ruganyos bunda marad. A fajta minden színben megtalálható, kivéve a Himalájai és a Sziámi fajtából létrejött hibrid változatokat. A szőre az, ami megkülönbözteti minden fajtától az Amerikai drótszőrűt. Természetesen amilyen különbségek léteznek szőrminőség tekintetében a többi fajta között, ugyanezek az eltérések lehetnek két Amerikai drótszőrű cica között is. Ez egy domináns mutáció, tehát a születendő alomban legalább a kölykök fele ezt a szőrt örökli. A szőr durvaságának a foka attól függ, hogy a szülőknek milyen minőségű bundája volt. Természetesen a lehető legtökéletesebb eredmény érdekében mindkét szülőnek durva, drótszőrűnek kell lennie.
Történet:
A fajta egy 1966-ban New York államban született kölyöktől származik. Egy ideig, a szőrzetet leszámítva, ugyanazok a standardok voltak rá jellemzők, mint az amerikai rövidszőrűre. Saját standardjait 1967-ben írták le. Észak-Amerikán kívül ezt a ritka fajtát nemigen ismerik el.
Általános megjelenés:
Az Amerikai drótszőrű kerek fejű, közepes termetű macska, mérsékelten izmos, tekintélyes állal, határozott bajuszpárnákkal. Általánosságban a fajta nagyon hasonlít az Amerikai rövidszőrűre. A kiscicák szoros, göndör szőrrel születnek, melyből felnőttkorra egy durvább, bodros, középhosszú, ruganyos bunda marad. A fajta minden színben megtalálható, kivéve a Himalájai és a Sziámi fajtából létrejött hibrid változatokat. A szőre az, ami megkülönbözteti minden fajtától az Amerikai drótszőrűt. Természetesen amilyen különbségek léteznek szőrminőség tekintetében a többi fajta között, ugyanezek az eltérések lehetnek két Amerikai drótszőrű cica között is. Ez egy domináns mutáció, tehát a születendő alomban legalább a kölykök fele ezt a szőrt örökli. A szőr durvaságának a foka attól függ, hogy a szülőknek milyen minőségű bundája volt. Természetesen a lehető legtökéletesebb eredmény érdekében mindkét szülőnek durva, drótszőrűnek kell lennie.
Testfelépítés:közepestől a nagy testméretűig, erős és izmos, nem túl zömök, de hajlékony. A bordázat kerekded, jó felépítésű. Az erős lábak közepes hosszúságúak, egyenletesen vékonyodnak az erős, kerekded mancsok felé. A farok közepes hosszúságú, a töve széles, és enyhén keskenyedik a lekerekített vége felé.
Fejforma:a széles koponya kerekded benyomást nyújt, enyhén hosszabb, mint amilyen széles. Az orr közepes hosszúságú és széles. A profil határozottan ívelt, módosult stoppal. Az orr szögletes, masszív. A nyak erős és izmos.
Fülek:közepes méretűek, végük enyhén lekerekített, enyhe fülpamacs megengedett, majdnem egyenesen állnak, és nem igazán nagy a távolság köztük.
Szemek: nyíltak, kerekek, picit ferdék, és egymástól távol helyezkednek el. A szemszín egyenletes és harmonizál a bunda színével. Az ezüst változatoké csak zöld lehet, az arany-cirmosé pedig kizárólag aranyszínű.
Szőrzet:a rövid, sajátos szőrzet bodorított, görbített, vagy meggörbült, a gyűrűcskés, rugalmas, durva és nagyon vaskos bunda eláll a testtől. Az egész testre kiterjedő rugózott-gyűrűzött megjelenés sokkal fontosabb, minthogy minden egyes szőrszál bodorított legyen.
Színváltozatok:csokoládé, a fahéj és a hígult színek (lila, őzbarna) semmilyen színkombinációban (bi-colour, tri-colour, cirmos) nem megengedettek, csak úgy, mint a sziámi színek. Minden más megengedett.
Amerikai görbefülű macska
Ezt az elegáns, jámbor macskát kétféle - rövid és hosszú - szőrzethosszban tenyésztik. A fül görbesége háromfokozatú skálán osztályozható: a hátrahajló fülűek (első fokozat) váltak házi kedvencekké, az erősebben görbült fülűeket (második fokozat) használják fel a tenyésztés során, a sarló alakban hátrahajló fülekkel (harmadik fokozat) rendelkező egyedeket pedig kiállításokra hordják. A görbe füllel óvatosan kell bánni: visszahajlításuk roncsolhatja a bennük lévő porcot.
Történet:
Az amerikai görbe fülű története a legkisebb részletekig visszakövethető. 1981-ben Joe és Grace Ruga felfedeztek egy kiscicát a kertjükben, Lakewoodban, Kaliforniában. A macskának furcsán hajló fülei és fekete, középhosszú bundája volt. A Ruga család korábban sosem tartott kisállatot, ám nem tudtak ellenállni a kiscicának, ezért befogadták és Shulamith-nak nevezték el. Shulamith hamarosan kölyköket hozott a világra, és a négyből kettőnek ugyanolyan furcsán hajló fülei voltak, mint az anyjuknak. Egy macskaszakértő véletlenül meglátta a cicákat, és kapcsolatba lépett néhány géntudóssal. Az angol Dr. Ray Robinson és az amerikai Dr. Solveig Pfluger munkájában elsődlegessé váltak a cicák, és további keresztezésüket javasolták, mégpedig kóbor macskákkal azért, hogy kizárjanak mindenféle genetikai rendellenességet, amely kapcsolatban állhatott az alaktalan fülekkel. A kísérlet mindezidáig sikeresnek bizonyult. Az amerikai görbe fülű macskafajtát először 1983-ban mutatták be a Cat Fanciers Association kiállításán. Miután az évek során különböző típusokat tenyészettek ki, a fajta ritkasága miatt egyre nagyobb erőfeszítéseket tesznek azért, hogy kitenyésszék az egységesített standard típust, amely Shulamith-ra hasonlít.
Általános megjelenés:
Közepes méretű macska, akinek teste kb. másfélszer olyan hosszú, mint amilyen magas, és fénylő eleganciájával a török angórára hasonlít. Feje ék alakú, méltóságteljes, fülei pedig fajtájára jellemzően egyediek. Az ideális fül kerek érme alakú, nagy és hátra hajlik. A visszafogottan nagy szemek a fajta tökéletes képviselőinél colorpoint kékek. Az amerikai görbe fülűnek egyenes lábai vannak, kerek, közepes méretű mancsokkal. A farkat vastag és bozontos szőrzet fedi, a tövénél szélesebb, a vége felé elvékonyodik. A macska szőre hosszú vagy rövid, ám mindig selymes és rásimul a bőrre. Aljszőrzete nagyon vékony. Színe bármilyen lehet.
Történet:
Az amerikai görbe fülű története a legkisebb részletekig visszakövethető. 1981-ben Joe és Grace Ruga felfedeztek egy kiscicát a kertjükben, Lakewoodban, Kaliforniában. A macskának furcsán hajló fülei és fekete, középhosszú bundája volt. A Ruga család korábban sosem tartott kisállatot, ám nem tudtak ellenállni a kiscicának, ezért befogadták és Shulamith-nak nevezték el. Shulamith hamarosan kölyköket hozott a világra, és a négyből kettőnek ugyanolyan furcsán hajló fülei voltak, mint az anyjuknak. Egy macskaszakértő véletlenül meglátta a cicákat, és kapcsolatba lépett néhány géntudóssal. Az angol Dr. Ray Robinson és az amerikai Dr. Solveig Pfluger munkájában elsődlegessé váltak a cicák, és további keresztezésüket javasolták, mégpedig kóbor macskákkal azért, hogy kizárjanak mindenféle genetikai rendellenességet, amely kapcsolatban állhatott az alaktalan fülekkel. A kísérlet mindezidáig sikeresnek bizonyult. Az amerikai görbe fülű macskafajtát először 1983-ban mutatták be a Cat Fanciers Association kiállításán. Miután az évek során különböző típusokat tenyészettek ki, a fajta ritkasága miatt egyre nagyobb erőfeszítéseket tesznek azért, hogy kitenyésszék az egységesített standard típust, amely Shulamith-ra hasonlít.
Általános megjelenés:
Közepes méretű macska, akinek teste kb. másfélszer olyan hosszú, mint amilyen magas, és fénylő eleganciájával a török angórára hasonlít. Feje ék alakú, méltóságteljes, fülei pedig fajtájára jellemzően egyediek. Az ideális fül kerek érme alakú, nagy és hátra hajlik. A visszafogottan nagy szemek a fajta tökéletes képviselőinél colorpoint kékek. Az amerikai görbe fülűnek egyenes lábai vannak, kerek, közepes méretű mancsokkal. A farkat vastag és bozontos szőrzet fedi, a tövénél szélesebb, a vége felé elvékonyodik. A macska szőre hosszú vagy rövid, ám mindig selymes és rásimul a bőrre. Aljszőrzete nagyon vékony. Színe bármilyen lehet.
Testfelépítés:Átmeneti testalkat, mérsékelten izmos.
Fejforma:a Módosult ék alakú. enyhe ívekkel.
Fülek:Enyhe ívvel legalább 90 fokban hajlik hátra.
Szemek: A felső szemhéj ovális, az alsó lekerekített.
Szőrzet:Puha és testhez simuló. Az aljszőrzet minimális.
Farok:Hossza a testével megegyező, széles alapú, vége felé elvékonyodó.
Amerikai rövidszőrű macska
Ez az önálló és a "csak semmi ostobaság" elvet követő macska Észak Amerikában népszerű, más kontinenseken azonban ritka. Az amerikai rövidszőrű macska meglehetősen nagyra nőhet, telt pofája, izmos, robusztus teste erőt sugároz. A fajta tenyésztőinek célja az, hogy a családi kedvenc minden előnyös tulajdonsága egy fajtában egyesüljön.
Történet:
A házimacskák az első telepesekkel érkeztek Észak-Amerikába. A hideg elleni védekezésül vastag szőrzetet növesztettek, a sok természetes ellenséggel való megküzdés sikeressége érdekében testük mérete meghaladta európai rokonaikét. Az 1900-as évek elején született meg az elhatározás, hogy a macska jellegzetes vonásait egy különálló fajtában őrzik meg. Az első alom 1904-ben jött a világra egy amerikai és egy brit rövidszőrű macska párosodásából.
Általános megjelenés:
Nagy, rendkívül erőteljes és atléta alkatú macska, jól fejlett mellkassal és hátsó fertállyal. A nagy fejen szögletes pofa rész, vastag arccsontok és erős, hosszú állkapocs található, amely szépen illeszkedik az erőteljes és izmos nyakhoz. A fülek közepes méretűek, a hegyük kissé kerek. A nagy szemek tisztán ragyognak, színük a szőrzet színétől függ, árnyalatuk a rézvöröstől kezdve egészen a kékig vagy a zöldig terjedhet. A többi testrészhez hasonlóan a lábak és a mancsok is nagyon izmosak és erősek. A szőrzet rövid és egyenletesen vastag, szorosan simul a testhez, elsősorban ezüst és cirmos színekben fordul elő.
Viselkedés:
Az amerikai rövidszőrű egy nagyon barátságos, kedves macska. Nagyon jól kijön más háziállatokkal. Egyszerű természete van, nincs semmilyen "sztárallűrje", intelligens és játékos, de szeret egyszerűen csak a gazdája ölében aludni, és élvezni a dédelgetést. Rendkívül szívós macska, ami elengedhetetlen a változatos életkörülmények elviselésére. A lakásban és a szabadban egyaránt jól érzi magát. A legjobb megoldás, ha mindkét környezetet biztosítani tudjuk számára.
Történet:
A házimacskák az első telepesekkel érkeztek Észak-Amerikába. A hideg elleni védekezésül vastag szőrzetet növesztettek, a sok természetes ellenséggel való megküzdés sikeressége érdekében testük mérete meghaladta európai rokonaikét. Az 1900-as évek elején született meg az elhatározás, hogy a macska jellegzetes vonásait egy különálló fajtában őrzik meg. Az első alom 1904-ben jött a világra egy amerikai és egy brit rövidszőrű macska párosodásából.
Általános megjelenés:
Nagy, rendkívül erőteljes és atléta alkatú macska, jól fejlett mellkassal és hátsó fertállyal. A nagy fejen szögletes pofa rész, vastag arccsontok és erős, hosszú állkapocs található, amely szépen illeszkedik az erőteljes és izmos nyakhoz. A fülek közepes méretűek, a hegyük kissé kerek. A nagy szemek tisztán ragyognak, színük a szőrzet színétől függ, árnyalatuk a rézvöröstől kezdve egészen a kékig vagy a zöldig terjedhet. A többi testrészhez hasonlóan a lábak és a mancsok is nagyon izmosak és erősek. A szőrzet rövid és egyenletesen vastag, szorosan simul a testhez, elsősorban ezüst és cirmos színekben fordul elő.
Viselkedés:
Az amerikai rövidszőrű egy nagyon barátságos, kedves macska. Nagyon jól kijön más háziállatokkal. Egyszerű természete van, nincs semmilyen "sztárallűrje", intelligens és játékos, de szeret egyszerűen csak a gazdája ölében aludni, és élvezni a dédelgetést. Rendkívül szívós macska, ami elengedhetetlen a változatos életkörülmények elviselésére. A lakásban és a szabadban egyaránt jól érzi magát. A legjobb megoldás, ha mindkét környezetet biztosítani tudjuk számára.
Testfelépítés:közepestől a nagy testméretűig, erős és izmos, nem túl zömök, de hajlékony. A bordázat kerekded, jó felépítésű. Az erős lábak közepes hosszúságúak, egyenletesen vékonyodnak az erős, kerekded mancsok felé. A farok közepes hosszúságú, a töve széles, és enyhén keskenyedik a lekerekített vége felé.
Fejforma:a széles koponya kerekded benyomást nyújt, enyhén hosszabb, mint amilyen széles. Az orr közepes hosszúságú és széles. A profil határozottan ívelt, módosult stoppal. Az orr szögletes, masszív. A nyak erős és izmos.
Fülek:közepes méretűek, végük enyhén lekerekített, enyhe fülpamacs megengedett, majdnem egyenesen állnak, és nem igazán nagy a távolság köztük.
Szemek: nyíltak, kerekek, picit ferdék, és egymástól távol helyezkednek el. A szemszín egyenletes és harmonizál a bunda színével. Az ezüst változatoké csak zöld lehet, az arany-cirmosé pedig kizárólag aranyszínű.
Szőrzet:rövid, dús, erős és fényes.
Színváltozatok:csokoládé, a fahéj és a hígult színek (lila, őzbarna) semmilyen színkombinációban (bi-colour, tri-colour, cirmos) nem megengedettek, csak úgy, mint a sziámi színek. Minden más megengedett.
Australian mist macska
Ez a ritka fajta játékos természetű és "otthonülő" típusú. Megjelenése minden szempontból átlagos: közepes termetű, felépítése kissé "idegen" jellegű, szőrzete rövid, de nem simul szorosan a testhez. A finom mintázat homályos körvonalú testet eredményez (innen a név: ausztrál köd), ehhez a hatáshoz nélkülözhetetlenek a sötét végű szőrszálak.
Történet:
Az ausztráliai Új-Dél-Walesben dr. Truda Straede olyan tenyésztési programba kezdett, amelynek célja - a burma macska felépítését és barátságosságát és az abesszin macska sávjait és jellemét vegyítve - a lakásban élést kedvelő és emberekkel barátságosan viselkedő macskák létrehozása volt. A cirmos házimacskák a foltos jelleget adták, és kitolták az ivarérettség időpontját. Az első félig burma, negyedrészt abesszin és negyedrészt házi cirmos kismacskák 1980 januárjában születtek.
Testfelépítés:Közepes méretű, közepesen fejlett izomzattal.
Fejforma:Lekerekített ék alakú, szabályos, kecses körvonalakkal.
Fülek:Közepes méretű, felálló vagy enyhén ívelt, lekerekített végű.
Szemek: Mély aranyszínű, mandulavágású és kissé ferde metszésű.
Szőrzet:Rövid, a testtől enyhén elálló.
Farok:Közepes hosszúságú, lekerekített vége felé kissé elvékonyodó.
Ázsiai cirmos macska
Az ázsiai cirmos az Angliában elismert azon kevés fajta közé tartozik, amelyet mind a négy cirmos változatban tenyésztenek. Ezek közül az árnyalt cirmos a legnépszerűbb. A változatos szőrzetmintázatok egymástól kissé eltérő eredete szolgáltatta az alapot ahhoz a szokatlan döntéshez, melynek következtében az "ázsiai" elnevezést fajta helyett csoportszinten alkalmazzák.
Történet:
Angliában a cirmos változatok az ázsiai macskák keresztezésének második generációjában jelentek meg az 1980-as évek elején. A csin csilla perzsa macskának, a csoport egyik alapítójának "aguti" szőrzete van, bár cirmos jegyei a gátló génnek köszönhetően láthatatlanok. Csak később derült ki, hogy egyes tenyésztők tenyészprogramjaikban abesszin macskát is használtak, hogy behozzák a szőrszálak sávozottságát kialakító gént. Ez a munka később beleolvadt az ázsiai fajta kialakításába.
Történet:
Angliában a cirmos változatok az ázsiai macskák keresztezésének második generációjában jelentek meg az 1980-as évek elején. A csin csilla perzsa macskának, a csoport egyik alapítójának "aguti" szőrzete van, bár cirmos jegyei a gátló génnek köszönhetően láthatatlanok. Csak később derült ki, hogy egyes tenyésztők tenyészprogramjaikban abesszin macskát is használtak, hogy behozzák a szőrszálak sávozottságát kialakító gént. Ez a munka később beleolvadt az ázsiai fajta kialakításába.
Testfelépítés: Közepes méretű, izmos.
Fejforma: Rövid ék alakú. A fejtető finoman lekerekített.
Fülek: Közepes-nagy méretű. Távol ülő, kissé kifelé szögellő.
Szemek: Se nem mandulavágású, se nem kerek. Színe az aranytól a zöldig sokféle lehet.
Szőrzet: Rövid, finom és testhez simuló.
Farok: Mérete a közepestől a hosszúig változó, lekerekített vége felé elvékonyodó.
Ázsiai füstös macska
A fajta szőrzetében a burmilla (vagy ázsiai árnyalt) fehér aljszőrzete az ázsiai egyszínű fajta fedőszőrzetével kombinálódik. A füstösök az összes ázsiai egyszínű változatban előfordulnak, és a burma macskákra jellemző színek is megengedettek. Fedőszőrzete a burma macskáénál valamivel hosszabb, aljszőrzete nyugalomban halványan fénylik a testhajlatokban, mozgás közben pedig finoman meg-megcsillan. Ez a szőrzettípus a burmillák keresztezésének második generációjában jelent meg.
Történet:
A fajta a burmilla macska véletlenszerű kialakulása után megkezdett brit tenyészprogram során jött létre.
Testfelépítés: Közepes méretű, izmos.
Fejforma: Rövid ék alakú. A fejtető finoman lekerekített.
Fülek: Közepes-nagy méretű. Távol ülő, kissé kifelé szögellő.
Szemek: Se nem mandulavágású, se nem kerek. Színe az aranytól a zöldig sokféle lehet.
Szőrzet: Rövid, finom és testhez simuló.
Farok: Mérete a közepestől a hosszú ig változó, lekerekített vége felé elvékonyodó.
Történet:
A fajta a burmilla macska véletlenszerű kialakulása után megkezdett brit tenyészprogram során jött létre.
Testfelépítés: Közepes méretű, izmos.
Fejforma: Rövid ék alakú. A fejtető finoman lekerekített.
Fülek: Közepes-nagy méretű. Távol ülő, kissé kifelé szögellő.
Szemek: Se nem mandulavágású, se nem kerek. Színe az aranytól a zöldig sokféle lehet.
Szőrzet: Rövid, finom és testhez simuló.
Farok: Mérete a közepestől a hosszú ig változó, lekerekített vége felé elvékonyodó.
Ázsiai (egyszínű) macska
A tenyésztők szeretik az ázsiai macskát elhatárolni árnyalt típusaiktól, ezért vannak, akik tenyészprogramjaikban nem használnak csin csilla perzsa macskákat.
Történet:
A fekete burma típusú, bombaynek nevezett macskát - amely nem tévesztendő össze az amerikai bombay macskával már az 1980-as években is tenyésztették. Bár a Bombay-program nem fajtatiszta macskákkal dolgozott, később beolvadt az ázsiai csoport egészének folyamatos fejlesztésébe. A feketén kívül más egyszínű változatokat is kitenyésztettek, ma már rengeteg színváltozatban léteznek.
Testfelépítés: közepes testméretű, izmos. Erősebb és nehezebb, mint amilyennek látszik. Álla erős, profilja kerekített. Háta a vállától a tomporáig egyenes, lábai arányosak, a mancsok kecsesek, oválisak. A farok egyenes, közepes hosszúságú, tőben gyenge, és enyhén lekerekített vége felé elkeskenyedő.
Fejforma: rövid, tompa ékalak, körvonala lágyan kerekített. Pofacsontja hangsúlyozott, széles, profilja határozottan ívelt. Álla és alsó állkapcsa erős.
Fülek: nagyok, egymástól távol helyezkednek el, enyhén előre dőlnek. Széles alapúak, végük picit lekerekített. A fülek külső vonala az arc felső része formájának folytatása.
Szemek: nagyok, egymástól távol helyezkednek el, felső vonaluk keletiesen ívelnek az orr felé, alsó vonaluk kerekített. A szemszín árnyalata a sárgától a borostyánig elfogadott.
Szőrzet: nagyon rövid, testhez simuló, finom és fényes, minimális aljszőrzettel. Az összes színváltozatnál a test alsó része kicsit világosabb, mint a hát. A testszín mintázata jól kivehető, a jegyek , összehasonlítva a testszínnel, picit sötétebbek.
Farok: Mérete a közepestől a hosszúig változó, lekerekített vége felé elvékonyodó.
Történet:
A fekete burma típusú, bombaynek nevezett macskát - amely nem tévesztendő össze az amerikai bombay macskával már az 1980-as években is tenyésztették. Bár a Bombay-program nem fajtatiszta macskákkal dolgozott, később beolvadt az ázsiai csoport egészének folyamatos fejlesztésébe. A feketén kívül más egyszínű változatokat is kitenyésztettek, ma már rengeteg színváltozatban léteznek.
Testfelépítés: közepes testméretű, izmos. Erősebb és nehezebb, mint amilyennek látszik. Álla erős, profilja kerekített. Háta a vállától a tomporáig egyenes, lábai arányosak, a mancsok kecsesek, oválisak. A farok egyenes, közepes hosszúságú, tőben gyenge, és enyhén lekerekített vége felé elkeskenyedő.
Fejforma: rövid, tompa ékalak, körvonala lágyan kerekített. Pofacsontja hangsúlyozott, széles, profilja határozottan ívelt. Álla és alsó állkapcsa erős.
Fülek: nagyok, egymástól távol helyezkednek el, enyhén előre dőlnek. Széles alapúak, végük picit lekerekített. A fülek külső vonala az arc felső része formájának folytatása.
Szemek: nagyok, egymástól távol helyezkednek el, felső vonaluk keletiesen ívelnek az orr felé, alsó vonaluk kerekített. A szemszín árnyalata a sárgától a borostyánig elfogadott.
Szőrzet: nagyon rövid, testhez simuló, finom és fényes, minimális aljszőrzettel. Az összes színváltozatnál a test alsó része kicsit világosabb, mint a hát. A testszín mintázata jól kivehető, a jegyek , összehasonlítva a testszínnel, picit sötétebbek.
Farok: Mérete a közepestől a hosszúig változó, lekerekített vége felé elvékonyodó.
Bengáli macska
A ritka bengáli macska jellegzetes vastag szőrzetet növeszt. Mivel vadmacskáktól származik, másik fontos tulajdonsága megbízható természete. A tenyésztés korai időszakában néhány nemkívánatos gén hosszú szőrzet és foltosság - is megjelent, melyek később eltűntek. Ugyanilyen volt a sziámi macskára jellemző mintázat is, ami "havas" jellegű szőrzetet eredményezett. Ez a macskacsalád eleinte bátortalan volt, de a folyamatos fejlődés során egyre barátságosabbá vált.
Történet:
A bengáli leopárdmacska és a házimacska első párosodása véletlenszerűen történt meg 1963-ban Kaliforniában. Tíz évvel később a Kaliforniai Egyetem a bengáli leopárdmacska macska leukémia- vírussal (FeLV) szembeni ellenálló képességének vizsgálata céljából folytatta ezt a keresztezést. Ezen előzmények után 1983ban alakult ki a bengáli fajta.
Általános megjelenés:
A bengáli macskának jellegzetes mintázatú, puha bundája van. A leggyakoribb az "eredeti", pöttyös bundájú, de már több színben kitenyésztették. Alapfeltétel, hogy a bunda pettyes vagy márványmintás legyen (általában barna alapszínű), de léteznek világosabb, ún. szépia, fehér ún. hó bengáli és teljesen fekete változat is. A hó bengáli érdekessége, hogy szeme kék. A fajta jegye, hogy a homlokon látható legyen a cirmos macskákra jellemző M-alakú rajzolat.
Viselkedés:
Az első generációs bengáli macskák bár házimacska külsejűek voltak, természetük azonban vad volt. A mai bengáli macskák többsége barátságos, kiváló lakótárs. Nagyon kíváncsi, szelíd, ragaszkodó, bár egyáltalán nem "öl macska". Néha akaratos, saját akaratát érvényesíti, kissé önfejű, de türelmes. Játékos, szó szerint kutyatermészetű. Szereti a játékokat a kutyákhoz hasonlóan apportírozni és visszahozni. Néhány bengáli macska kifejezetten kedveli a vizet, bár ez nem vonatkozik minden egyedre. Pórázhoz jól hozzászoktatható, intelligensfajta. Sokat nyávogó, hangos és beszédes fajta. Hosszúszőrű változata nincs.
Testfelépítés: közepestől a nagy testméretig, izmos macska, testalkata hosszú és erőteljes. A lábak közepes hosszúságúak, szintén izmosak és tekintélyesek. A mancsok nagyok és kerekek. A farok közepes hosszúságú, vastag, vége lekerekített.
Fejforma: masszív koponya, enyhén hosszabb, mint amennyire széles, az orr telt és széles. A profil enyhén ívelt, a fej körvonala kerekded. A nyak hosszú és erős.
Fülek: kicsitől a közepes méretig, enyhén előre dőlnek, végük lekerekített, "ujjlenyomat" kívánatos.
Szemek: a kerek, vagy ovális szemek egymástól távol helyezkednek el, picit ferdék. Minden szemszín, a kék és zöldeskék kivételével, elfogadott. A hó bengáli szeme mély tiszta kék.
Szőrzet: rövid és dús, fényes és selymes (mint a prém)
Színváltozatok: a bengáli határozottan pettyes, vagy márványos mintázatú. A mintázat lehet fóka (seal) vagy barna, különösen kontrasztos az arany, narancs alapszínnel. A hó bengáli egy színes jegyű macska. A jegyek színe azonos a bengáli színezetével. A testszín egy kicsit világosabb árnyalatú. De eltérően más sziámi-színezetű macskáktól, a jegyeknek megfelelően világos színárnyalata és mintázata van. Az elfogadott színek: barna pettyes cirmos, barna márvány cirmos, seal sepia pettyes cirmos, seal sepia márvány cirmos, seal mink pettyes cirmos, seal mink márvány cirmos, pettyes cirmos hó bengáli (seal spotted lynx point), márvány cirmos hó bengáli (seal marbled lynx point).
Történet:
A bengáli leopárdmacska és a házimacska első párosodása véletlenszerűen történt meg 1963-ban Kaliforniában. Tíz évvel később a Kaliforniai Egyetem a bengáli leopárdmacska macska leukémia- vírussal (FeLV) szembeni ellenálló képességének vizsgálata céljából folytatta ezt a keresztezést. Ezen előzmények után 1983ban alakult ki a bengáli fajta.
Általános megjelenés:
A bengáli macskának jellegzetes mintázatú, puha bundája van. A leggyakoribb az "eredeti", pöttyös bundájú, de már több színben kitenyésztették. Alapfeltétel, hogy a bunda pettyes vagy márványmintás legyen (általában barna alapszínű), de léteznek világosabb, ún. szépia, fehér ún. hó bengáli és teljesen fekete változat is. A hó bengáli érdekessége, hogy szeme kék. A fajta jegye, hogy a homlokon látható legyen a cirmos macskákra jellemző M-alakú rajzolat.
Viselkedés:
Az első generációs bengáli macskák bár házimacska külsejűek voltak, természetük azonban vad volt. A mai bengáli macskák többsége barátságos, kiváló lakótárs. Nagyon kíváncsi, szelíd, ragaszkodó, bár egyáltalán nem "öl macska". Néha akaratos, saját akaratát érvényesíti, kissé önfejű, de türelmes. Játékos, szó szerint kutyatermészetű. Szereti a játékokat a kutyákhoz hasonlóan apportírozni és visszahozni. Néhány bengáli macska kifejezetten kedveli a vizet, bár ez nem vonatkozik minden egyedre. Pórázhoz jól hozzászoktatható, intelligensfajta. Sokat nyávogó, hangos és beszédes fajta. Hosszúszőrű változata nincs.
Testfelépítés: közepestől a nagy testméretig, izmos macska, testalkata hosszú és erőteljes. A lábak közepes hosszúságúak, szintén izmosak és tekintélyesek. A mancsok nagyok és kerekek. A farok közepes hosszúságú, vastag, vége lekerekített.
Fejforma: masszív koponya, enyhén hosszabb, mint amennyire széles, az orr telt és széles. A profil enyhén ívelt, a fej körvonala kerekded. A nyak hosszú és erős.
Fülek: kicsitől a közepes méretig, enyhén előre dőlnek, végük lekerekített, "ujjlenyomat" kívánatos.
Szemek: a kerek, vagy ovális szemek egymástól távol helyezkednek el, picit ferdék. Minden szemszín, a kék és zöldeskék kivételével, elfogadott. A hó bengáli szeme mély tiszta kék.
Szőrzet: rövid és dús, fényes és selymes (mint a prém)
Színváltozatok: a bengáli határozottan pettyes, vagy márványos mintázatú. A mintázat lehet fóka (seal) vagy barna, különösen kontrasztos az arany, narancs alapszínnel. A hó bengáli egy színes jegyű macska. A jegyek színe azonos a bengáli színezetével. A testszín egy kicsit világosabb árnyalatú. De eltérően más sziámi-színezetű macskáktól, a jegyeknek megfelelően világos színárnyalata és mintázata van. Az elfogadott színek: barna pettyes cirmos, barna márvány cirmos, seal sepia pettyes cirmos, seal sepia márvány cirmos, seal mink pettyes cirmos, seal mink márvány cirmos, pettyes cirmos hó bengáli (seal spotted lynx point), márvány cirmos hó bengáli (seal marbled lynx point).
Bombay macska
Ez a fenséges küllemű macska szereti az ember társaságát, és igazi melegkedvelő. A Bombay szemének ragyogó rézszíne a korral fakulhat, vagy kissé zöldbe mehet át, míg szurokfekete szőrzetének szinte teljesen mindegy, hogy szarvasbőrrel vagy kézzel dörgölik át, fénye így is, úgy is megmarad. Bár nagy almot hoz létre, továbbra is ritkafajta, főleg Észak-Amerikán kívül.
Történet:
Az 1950-es években egy Kentuckybeli tenyésztő megpróbált a fekete amerikai rövidszőrű és a barna Burma macskából "mini fekete párducot" kialakítani. A 60-as évekre Nikki Horner fekete bundájú, izmos testű, gömbölyű fejű és rézszín szemű macskákat tenyésztett ki. A fajtát 1976-ban ismerték el.
Általános megjelenés:
Nehéz, izmos, közepes méretű macska, amely egy párduc elegáns, kecses szépségét testesíti meg, csak kicsiben. A fej kerek, az arc széles, a fogak rövidek és jól fejlettek. A kerek, arany szemek teszik a fej megjelenését teljessé. A lábak arányosak a testhez képest, és kerek mancsokban végződnek. A farok közepesen hosszú és egyenes. A finom tapintású szőrzet rövid, fényes, nagyon szorosan simul a testhez, és minden esetben fekete.
Viselkedés:
Jellemét tekint a következő mondást kell figyelembe venni: "ha szeretnél egy kutyát, majmot és egy macskát, akkor neked igazából egy Bombay cica kell!' Pórázra szoktathatók, visszahozzák az eldobott tárgyakat, nagy mókamester hírében állnak. A vendégeket udvariasan üdvözlik: nagy társasági lények. Intelligensek, más társállatokkal is jól megférnek. Nyugodt természetük miatt gyerekekhez is ajánlott.
Testfelépítés: közepes testméretű, izmos. Nem lehet sem kicsi, sem megnyúlt, és nagyon nehéz. Lábak közepes hosszúságúak, a mancsok kerekek. A farok közepes hosszúságú, egyenes, és vége enyhén lekerekített.
Fejforma: kerek, rövid és széles, körvonala nem éles. Határozottan ívelt profil. Álla és alsó állkapcsa erős.
Fülek: közepes méretűek, enyhén előre dőlnek, széles lapúak, hegyük enyhén kerekített, egymástól távol helyezkednek el.
Szemek: nagyok, kerekek, egymástól távol helyezkednek el. A szemszín árnyalata az aranytól a mély narancs-színig elfogadott, ez utóbbi a kívánatos.
Szőrzet: nagyon rövid, finom, testhez simuló és selymes, a tövéig koromfeketén csillog.
Történet:
Az 1950-es években egy Kentuckybeli tenyésztő megpróbált a fekete amerikai rövidszőrű és a barna Burma macskából "mini fekete párducot" kialakítani. A 60-as évekre Nikki Horner fekete bundájú, izmos testű, gömbölyű fejű és rézszín szemű macskákat tenyésztett ki. A fajtát 1976-ban ismerték el.
Általános megjelenés:
Nehéz, izmos, közepes méretű macska, amely egy párduc elegáns, kecses szépségét testesíti meg, csak kicsiben. A fej kerek, az arc széles, a fogak rövidek és jól fejlettek. A kerek, arany szemek teszik a fej megjelenését teljessé. A lábak arányosak a testhez képest, és kerek mancsokban végződnek. A farok közepesen hosszú és egyenes. A finom tapintású szőrzet rövid, fényes, nagyon szorosan simul a testhez, és minden esetben fekete.
Viselkedés:
Jellemét tekint a következő mondást kell figyelembe venni: "ha szeretnél egy kutyát, majmot és egy macskát, akkor neked igazából egy Bombay cica kell!' Pórázra szoktathatók, visszahozzák az eldobott tárgyakat, nagy mókamester hírében állnak. A vendégeket udvariasan üdvözlik: nagy társasági lények. Intelligensek, más társállatokkal is jól megférnek. Nyugodt természetük miatt gyerekekhez is ajánlott.
Testfelépítés: közepes testméretű, izmos. Nem lehet sem kicsi, sem megnyúlt, és nagyon nehéz. Lábak közepes hosszúságúak, a mancsok kerekek. A farok közepes hosszúságú, egyenes, és vége enyhén lekerekített.
Fejforma: kerek, rövid és széles, körvonala nem éles. Határozottan ívelt profil. Álla és alsó állkapcsa erős.
Fülek: közepes méretűek, enyhén előre dőlnek, széles lapúak, hegyük enyhén kerekített, egymástól távol helyezkednek el.
Szemek: nagyok, kerekek, egymástól távol helyezkednek el. A szemszín árnyalata az aranytól a mély narancs-színig elfogadott, ez utóbbi a kívánatos.
Szőrzet: nagyon rövid, finom, testhez simuló és selymes, a tövéig koromfeketén csillog.
Brit rövidszőrű macska
A lenyűgöző testalkatú brit macska nyugodt vérmérsékletű és igénytelen. A számos merev vezérszőr jellegzetesen plüsstapintású bundát eredményez, a védő aljszőrzet pedig a legfagyosabb napokon is megtartja a test melegét. A brit rövidszőrű macska szelíd és barátságos, de amint zsákmány tűnik fel a láthatáron, vérbeli vadász válik belőle.
Történet:
A brit rövidszőrű macskát a farmon, utcán és a ház körül élő macskákból tenyésztették ki az 1880-as években. Bár az 1950-es évekre a fajta majdnem kipusztult, elszánt tenyésztők újjáélesztették. Az Egyesült Államokba az 1970-es évek környékén jutott el, ahol nyugodt, tartózkodó természetével azonnal rajongókra tett szert. A legtöbb rövidszőrű macskával ellentétben a brit rövidszőrű macskák negyven százaléka B - vércsoportú, ez igen ritka jelenség.
Általános megjelenése:
Nagy, tömör, erőteljes macskafajta, amely izmos, széles mellkassal, valamint erős vállakkal és háttal rendelkezik. A fej kerek és zömök, a koponya széles, a nyak pedig rövid, erős és jól fejlett. A kis fülek a hegyüknél kissé kerek formájúak, a nagy, széles szemek szintén. A farok rövid és vastag, a vége pedig lekerekített. A rövid, zömök lábak erőteljes, kerek mancsokban végződnek. A bunda rövid, dús, és a terjedelmes aljszőrzet miatt nem simul a testhez. Színesnek kell lennie egészen a szőrszálak tövéig, kivéve az ezüst és a cirmos változatoknál.
Viselkedés:
Intelligens, nyugodt macska lévén nem véletlen, hogy hatalmas népszerűségnek örvend. Finom bundája miatt igazi simogatnivaló "plüssmacska", amely még Hollywoodban is sztár lett: különféle filmekben, reklámokban szerepelt. A brit rövidszőrű mindig résen van, figyel, hogy mi zajlik a családban, ahol él. Csendes, nem ugrál hebehurgya módon, inkább méltóságteljesen nézelődik.
Testfelépítés: közepestől a nagy testméretűig, izmos és zömök. A mellkas és a vállak szélesek és masszívak. A nyak rövid és erős. A lábak rövidek és robusztusak, a kerek mancsok vastagok. A farok közepes hosszúságú, vastag, vége lekerekített.
Fejforma: kerek, masszív, széles koponya, erős áll. Az orr rövid, széles és egyenes, a profil ívelt, nincs rajta stop. Az arc telt és duci. A nagy, kerek bajusztő a rövid orrot elhatároltan körvonalazza.
Fülek: közepes méretűek, széles alapúak, végük enyhén lekerekítet, egymástól távol helyezkednek el.
Szemek: nagyok és kerekek, egymástól távol helyezkednek el, színük összhangban van a bunda színével.
Szőrzet: rövid és nagyon dús, nem testhez simuló. A bőséges aljszőrzet miatt eláll a testtől, bársonyos plüsshatást keltve; a szőrminőség "ropogós" és nem gyapjas.
Színváltozatok: minden szín megengedett.
Történet:
A brit rövidszőrű macskát a farmon, utcán és a ház körül élő macskákból tenyésztették ki az 1880-as években. Bár az 1950-es évekre a fajta majdnem kipusztult, elszánt tenyésztők újjáélesztették. Az Egyesült Államokba az 1970-es évek környékén jutott el, ahol nyugodt, tartózkodó természetével azonnal rajongókra tett szert. A legtöbb rövidszőrű macskával ellentétben a brit rövidszőrű macskák negyven százaléka B - vércsoportú, ez igen ritka jelenség.
Általános megjelenése:
Nagy, tömör, erőteljes macskafajta, amely izmos, széles mellkassal, valamint erős vállakkal és háttal rendelkezik. A fej kerek és zömök, a koponya széles, a nyak pedig rövid, erős és jól fejlett. A kis fülek a hegyüknél kissé kerek formájúak, a nagy, széles szemek szintén. A farok rövid és vastag, a vége pedig lekerekített. A rövid, zömök lábak erőteljes, kerek mancsokban végződnek. A bunda rövid, dús, és a terjedelmes aljszőrzet miatt nem simul a testhez. Színesnek kell lennie egészen a szőrszálak tövéig, kivéve az ezüst és a cirmos változatoknál.
Viselkedés:
Intelligens, nyugodt macska lévén nem véletlen, hogy hatalmas népszerűségnek örvend. Finom bundája miatt igazi simogatnivaló "plüssmacska", amely még Hollywoodban is sztár lett: különféle filmekben, reklámokban szerepelt. A brit rövidszőrű mindig résen van, figyel, hogy mi zajlik a családban, ahol él. Csendes, nem ugrál hebehurgya módon, inkább méltóságteljesen nézelődik.
Testfelépítés: közepestől a nagy testméretűig, izmos és zömök. A mellkas és a vállak szélesek és masszívak. A nyak rövid és erős. A lábak rövidek és robusztusak, a kerek mancsok vastagok. A farok közepes hosszúságú, vastag, vége lekerekített.
Fejforma: kerek, masszív, széles koponya, erős áll. Az orr rövid, széles és egyenes, a profil ívelt, nincs rajta stop. Az arc telt és duci. A nagy, kerek bajusztő a rövid orrot elhatároltan körvonalazza.
Fülek: közepes méretűek, széles alapúak, végük enyhén lekerekítet, egymástól távol helyezkednek el.
Szemek: nagyok és kerekek, egymástól távol helyezkednek el, színük összhangban van a bunda színével.
Szőrzet: rövid és nagyon dús, nem testhez simuló. A bőséges aljszőrzet miatt eláll a testtől, bársonyos plüsshatást keltve; a szőrminőség "ropogós" és nem gyapjas.
Színváltozatok: minden szín megengedett.
Burmilla macska
Feltűnő megjelenését Burma, bundáját csín csilla perzsa őseitől örökölte. Kevésbé lármás, mint a Burma macska, de sokkal jobban kedveli a társaságot, mint a perzsák. Igényli az odafigyelést, de ezt nem követeli hangos nyávogással, rendkívül kiegyensúlyozott személyiség.
Történet:
1981-ben Londonban egy Burma nőstény és egy csincsilla perzsa kandúr utódai árnyalt ezüst bundával születtek. Ezzel kezdetét vette a tenyészprogram. Az eredeti alom Burma típusú volt, és a kezdeti célkitűzés az volt, hogy minden második generációt visszakeresztezzenek a Burmával. A visszakeresztezést még ma is alkalmazzák, hogy kialakulhasson a megfelelő egyedszámú állomány. A GCCF a burmillát 1989-ben fogadta el önálló fajtaként.
Testfelépítés: közepes testméretű, izmos. Erősebb és nehezebb, mint amilyennek látszik. Álla erős, profilja kerekített. Háta a vállától a tomporáig egyenes, lábai arányosak, a mancsok kecsesek, oválisak. A farok egyenes, közepes hosszúságú, tőben gyenge, és enyhén lekerekített vége felé elkeskenyedő.
Fejforma: rövid, tompa ékalak, körvonala lágyan kerekített. Pofacsontja hangsúlyozott, széles, profilja határozottan ívelt. Álla és alsó állkapcsa erős.
Fülek: nagyok, egymástól távol helyezkednek el, enyhén előre dőlnek. Széles alapúak, végük lekerekített. A fülek külső vonala az arc felső része formájának folytatása.
Szemek: nagyok, egymástól távol helyezkednek el, felső vonaluk keletiesen ívelnek az orr felé, alsó vonaluk kerekített. A szemszín élénkzöld.
Szőrzet: nagyon rövid, testhez simuló, finom és fényes, minimális aljszőrzettel. Minden színváltozatnál a jegyek egyenletesen, kicsit sötétebbek, és lágy kontrasztot adnak a test színével.
Színváltozatok: árnyalt ezüst és chinchilla színváltozatok.
A képek forrása: deviantART
Történet:
1981-ben Londonban egy Burma nőstény és egy csincsilla perzsa kandúr utódai árnyalt ezüst bundával születtek. Ezzel kezdetét vette a tenyészprogram. Az eredeti alom Burma típusú volt, és a kezdeti célkitűzés az volt, hogy minden második generációt visszakeresztezzenek a Burmával. A visszakeresztezést még ma is alkalmazzák, hogy kialakulhasson a megfelelő egyedszámú állomány. A GCCF a burmillát 1989-ben fogadta el önálló fajtaként.
Testfelépítés: közepes testméretű, izmos. Erősebb és nehezebb, mint amilyennek látszik. Álla erős, profilja kerekített. Háta a vállától a tomporáig egyenes, lábai arányosak, a mancsok kecsesek, oválisak. A farok egyenes, közepes hosszúságú, tőben gyenge, és enyhén lekerekített vége felé elkeskenyedő.
Fejforma: rövid, tompa ékalak, körvonala lágyan kerekített. Pofacsontja hangsúlyozott, széles, profilja határozottan ívelt. Álla és alsó állkapcsa erős.
Fülek: nagyok, egymástól távol helyezkednek el, enyhén előre dőlnek. Széles alapúak, végük lekerekített. A fülek külső vonala az arc felső része formájának folytatása.
Szemek: nagyok, egymástól távol helyezkednek el, felső vonaluk keletiesen ívelnek az orr felé, alsó vonaluk kerekített. A szemszín élénkzöld.
Szőrzet: nagyon rövid, testhez simuló, finom és fényes, minimális aljszőrzettel. Minden színváltozatnál a jegyek egyenletesen, kicsit sötétebbek, és lágy kontrasztot adnak a test színével.
Színváltozatok: árnyalt ezüst és chinchilla színváltozatok.
Cornish rex macska
Ez a játékos, extrovertált természetű, keleties jellegű macska, ahogy neve is mutatja, egy cornwalli születésű macskától származik. Teste legömbölyített, lábai vékonyak és kecsesek, viszonylag kicsi fején óriási fülei magasan tűzöttek. Szőrzetéből hiányoznak a vezérszőrök, tapintása ezért még a bársonynál is puhább.
Történet:
A fajta első példánya 1950-ben egy cornwalli alom egyetlen hullámos szőrű kandúrjaként született. Kallibunkert saját anyjával pároztatva derült ki, hogy a göndör szőrzetet kialakító mutáns gén recesszív. Az utódokat brit rövidszőrű és Burma macskákkal keresztezték. A Cornish rex 1957-ben jutott el az Egyesült Államokba, ahol keleti és sziámi fajtájú macskákat is bevontak a tenyésztésbe.
Általános megjelenés:
Jó alakú, közepes méretű, kecses és izmos macska, ék formájú fejjel, amely hozzávetőleg egyharmaddal hosszabb, mint amilyen széles. A nagy fülek, amelyek a tövüknél szélesek, felfelé pedig fokozatosan vékonyodnak, magasan ülnek a fejen, és finom szőrszálak fedik őket. A szemek közepes méretűek és mandulavágásúak, réz vagy borostyán színben ragyognak. Nagyon fontos, hogy a szemek színe egyforma. A hosszú, egyenes, vékony lábak miatt a macska magasnak tűnik. A farok hosszú, vékony, a vége hegyes, és göndör szőrzet borítja. A bunda rövid és vastag, enyhén testes, és mindig göndör vagy hullámos. Nincs szakálla. Minden szín és mintázat elfogadott.
Testfelépítés: közepes méretű, elegáns macska, karcsú és izmos. A test hosszú és hajlékony. A bordázat és a vállak nem szélesebbek a csípőnél. A lábak hosszúak és karcsúak, a mancsok kecsesek és oválisak, a farok nagyon hosszú, végig vékony, a vége lekerekített.
Fejforma: ék alakú koponya, hosszú és egyenes profil, lapos homlok. Jól fejlett áll, az orrheggyel egyvonalban helyezkedik, a bajusztő hangsúlyos.
Fülek: hatalmasak, széles alapúak, végük lekerekített, magasan tűzöttek.
Szemek: mandulavágásúak, picit ferdék, színük a bunda színével harmonizál.
Szőrzet: teljesen mentes a fedőszőrtől, emiatt bársonyosan lágy és rugalmas, rövid és hullámos, a bajusz és a szempillák fodrosak.
Színváltozatok: minden szín elfogadott.
Történet:
A fajta első példánya 1950-ben egy cornwalli alom egyetlen hullámos szőrű kandúrjaként született. Kallibunkert saját anyjával pároztatva derült ki, hogy a göndör szőrzetet kialakító mutáns gén recesszív. Az utódokat brit rövidszőrű és Burma macskákkal keresztezték. A Cornish rex 1957-ben jutott el az Egyesült Államokba, ahol keleti és sziámi fajtájú macskákat is bevontak a tenyésztésbe.
Általános megjelenés:
Jó alakú, közepes méretű, kecses és izmos macska, ék formájú fejjel, amely hozzávetőleg egyharmaddal hosszabb, mint amilyen széles. A nagy fülek, amelyek a tövüknél szélesek, felfelé pedig fokozatosan vékonyodnak, magasan ülnek a fejen, és finom szőrszálak fedik őket. A szemek közepes méretűek és mandulavágásúak, réz vagy borostyán színben ragyognak. Nagyon fontos, hogy a szemek színe egyforma. A hosszú, egyenes, vékony lábak miatt a macska magasnak tűnik. A farok hosszú, vékony, a vége hegyes, és göndör szőrzet borítja. A bunda rövid és vastag, enyhén testes, és mindig göndör vagy hullámos. Nincs szakálla. Minden szín és mintázat elfogadott.
Testfelépítés: közepes méretű, elegáns macska, karcsú és izmos. A test hosszú és hajlékony. A bordázat és a vállak nem szélesebbek a csípőnél. A lábak hosszúak és karcsúak, a mancsok kecsesek és oválisak, a farok nagyon hosszú, végig vékony, a vége lekerekített.
Fejforma: ék alakú koponya, hosszú és egyenes profil, lapos homlok. Jól fejlett áll, az orrheggyel egyvonalban helyezkedik, a bajusztő hangsúlyos.
Fülek: hatalmasak, széles alapúak, végük lekerekített, magasan tűzöttek.
Szemek: mandulavágásúak, picit ferdék, színük a bunda színével harmonizál.
Szőrzet: teljesen mentes a fedőszőrtől, emiatt bársonyosan lágy és rugalmas, rövid és hullámos, a bajusz és a szempillák fodrosak.
Színváltozatok: minden szín elfogadott.
Devon rex macska
Ijesztő szemei és túlméretezett fülei bohókás manókülsőt kölcsönöznek neki. Temperamentuma külleméhez igazodik: boldog, az életet mókának fogja fel. Jókedvét farkcsóválással mutatja ki - ezért és szőrzetéért
hazájában "pudlimacska" becenévvel illetik. Szőrzetéről azt állítják, hogy nem okoz allergiát, bár ezt még senki sem bizonyította be.
Történet:
A rex macskák közös tulajdonsága, hogy a szőrzetük vékony, göndör és hullámos. Egyedi jellemzőjük egyszerre több országban és időpontban is megfigyelhető volt, ami azt jelenti, hogy szinte ugyanolyan macskák jelentek meg anélkül, hogy bármilyen kapcsolat lett volna köztük. Hozzávetőleg 10 évvel azután, hogy a cornish rex meghódította a macskavilágot, 1960-ban Nagy-Britanniában felbukkant egy másik göndör szőrű macskafajta is: a devon rex. Első pillantásra a két macskafajta nagyon hasonlít egymásra, ám a devon rexnek van szakálla, testhezállóbb a bundája, göndör a bajusza és a szemöldöke, a farokrészt pedig vastag, göndör szőrzet borítja. A rex macskák gondozása nem túl munkaigényes, de fontos, hogy melegben kell őket tartani.
Általános megjelenés:
Közepes méretű, kecses macska, jól kivehető izomzattal, széles mellkassal, és rövid, ékre emlékeztető fejjel. A nagyon nagy fülek a töveknél szélesek, és rendkívül alacsonyan tűzöttek. A szemeknek tisztán kell ragyogniuk, szintén nagyok, valamint oválisak és távol ülnek egymástól. A hosszú, vékony lábak kissé a törzs felé hajlanak, amely olyan benyomást kelt, mintha a devon rexnek ólábai lennének. A mancsok kicsik és oválisak. A hosszú, vékony farok fokozatosan csúcsosodik, és rövid, göndör szőrzet borítja. Az egész szőrzet nagyon rövid és finom szálú, puha és hullámos, szakállal vagy anélkül. A közepesen hosszú, göndör bajusz szálai meglehetősen erősek. A devon rex macskák mindenféle színben és mintázattal előfordulhatnak.
Testfelépítés: Karcsú, de kemény és izmos.
Fejforma: Ék alakú. Pofája telt, álla kifejezett.
Fülek: Alacsonyan tűzött, nagy, alapjánál nagyon széles. lekerekedő vége felé elkeskenyedik.
Szemek: Ovális, kissé ferde metszésű.
Szőrzet: Nagyon rövid, puha, hullámos vagy göndör.
Farok: Hosszú és elvékonyodó. Dús szőrzetű, de nem lompos.
Történet:
A rex macskák közös tulajdonsága, hogy a szőrzetük vékony, göndör és hullámos. Egyedi jellemzőjük egyszerre több országban és időpontban is megfigyelhető volt, ami azt jelenti, hogy szinte ugyanolyan macskák jelentek meg anélkül, hogy bármilyen kapcsolat lett volna köztük. Hozzávetőleg 10 évvel azután, hogy a cornish rex meghódította a macskavilágot, 1960-ban Nagy-Britanniában felbukkant egy másik göndör szőrű macskafajta is: a devon rex. Első pillantásra a két macskafajta nagyon hasonlít egymásra, ám a devon rexnek van szakálla, testhezállóbb a bundája, göndör a bajusza és a szemöldöke, a farokrészt pedig vastag, göndör szőrzet borítja. A rex macskák gondozása nem túl munkaigényes, de fontos, hogy melegben kell őket tartani.
Általános megjelenés:
Közepes méretű, kecses macska, jól kivehető izomzattal, széles mellkassal, és rövid, ékre emlékeztető fejjel. A nagyon nagy fülek a töveknél szélesek, és rendkívül alacsonyan tűzöttek. A szemeknek tisztán kell ragyogniuk, szintén nagyok, valamint oválisak és távol ülnek egymástól. A hosszú, vékony lábak kissé a törzs felé hajlanak, amely olyan benyomást kelt, mintha a devon rexnek ólábai lennének. A mancsok kicsik és oválisak. A hosszú, vékony farok fokozatosan csúcsosodik, és rövid, göndör szőrzet borítja. Az egész szőrzet nagyon rövid és finom szálú, puha és hullámos, szakállal vagy anélkül. A közepesen hosszú, göndör bajusz szálai meglehetősen erősek. A devon rex macskák mindenféle színben és mintázattal előfordulhatnak.
Testfelépítés: Karcsú, de kemény és izmos.
Fejforma: Ék alakú. Pofája telt, álla kifejezett.
Fülek: Alacsonyan tűzött, nagy, alapjánál nagyon széles. lekerekedő vége felé elkeskenyedik.
Szemek: Ovális, kissé ferde metszésű.
Szőrzet: Nagyon rövid, puha, hullámos vagy göndör.
Farok: Hosszú és elvékonyodó. Dús szőrzetű, de nem lompos.
Egzotikus macska
A fajta alkata, kedves egyénisége és lágy, nyivákoló hangja a perzsáé, míg szőrzete meglehetősen egyedi: se nem rövid, se nem félhosszú. A rövid szőrzet létrehozása érdekében történt keresztezés az egzotikus rövid szőrűt kissé élénkebbé és kíváncsibbá tette őseinél, a perzsától örökölt anatómiai problémát, a lapos arcot azonban nem tudta kiküszöbölni.
Történet:
Az 1960-as évek elején az amerikai rövidszőrű macska tenyésztői kísérletet tettek a perzsa macskára jellemző szőrzet kialakítására, ehelyett azonban olyan rövid szőrű macskákat tenyésztettek ki, melyek a keresztezésben részt vevő perzsa macska zömök, tömör testalkatát örökölték. Az egzotikus macskát az eFA 1967-ben ismerte el.
Általános megjelenés:
Mérete a közepestől a nagyig terjedhet, zömök testalkatú, rövid lábakkal, széles mellkassal, óriási vállakkal és izmos háttal. A nyak rövid és erőteljes. A fej kerek és nagy, jól aránylik a testhez. A koponya igen széles, a homlok kerek, a pofák teltek. A kicsi, egymástól távol elhelyezkedő fülek a hegyüknél kerekek és dús fülpamaccsal rendelkeznek. A nagy, kerek szemek rendkívül kifejezőek, tiszták és ragyogóak. Az egzotikus rövid szőrűnek rövid, vastag és erőteljes lábai vannak nagy, kerek mancsokkal, a karmok között szőrcsomókkal. A farok rövid, de arányos a törzs hosszúságához képest, enyhén kerek és bőséges szőrzet fedi. A szőrzetnek vastagnak, teltnek és puhának kell lennie, elugró, nem simul a testhez. Bundája vastagabb, mint a brit rövid szőrűé.
Testfelépítés: közepestől a nagy testméretűig, rövid és zömök test. A lábak rövidek, izmosak, a mancsok nagyok és kerekek, a lábujjak között a pamacs kívánatos. A mellkas, a vállak és a hát masszív és jó izomzatú. A nyak rövid és izmos. A farok rövid és vastag, vége lekerekített.
Fejforma: kerek, masszív koponya, arányos, az arc telt, a homlok kerek. Az orr rövid és széles, hangsúlyos, jól látható stoppal. Az orrtükör felső vonala nem lehet a szem alsó vonala felett. Az áll és az alsó állkapocs széles, masszív és erős. Nyílt, kifejező kinézet.
Fülek: nagyon kicsik, végük kerek, oldalt tűzöttek és széles alapúak. Picit előre dőlnek, a fülpamacs dús.
Szemek: nagyok, kerekek, nyíltak, kifejezőek, ragyogóak, egymástól távol helyezkednek el. A szemszín igazodik a bunda színéhez.
Szőrzet: rövid és dús, selymes és finom, eláll a testtől, lágy és nem gyapjas. Kicsit hosszabb, mint a brit rövid szőrűé, de nem lenghet.
Színváltozatok: minden szín, a sziámi színezet is fehér nélkül, elfogadott.
Történet:
Az 1960-as évek elején az amerikai rövidszőrű macska tenyésztői kísérletet tettek a perzsa macskára jellemző szőrzet kialakítására, ehelyett azonban olyan rövid szőrű macskákat tenyésztettek ki, melyek a keresztezésben részt vevő perzsa macska zömök, tömör testalkatát örökölték. Az egzotikus macskát az eFA 1967-ben ismerte el.
Általános megjelenés:
Mérete a közepestől a nagyig terjedhet, zömök testalkatú, rövid lábakkal, széles mellkassal, óriási vállakkal és izmos háttal. A nyak rövid és erőteljes. A fej kerek és nagy, jól aránylik a testhez. A koponya igen széles, a homlok kerek, a pofák teltek. A kicsi, egymástól távol elhelyezkedő fülek a hegyüknél kerekek és dús fülpamaccsal rendelkeznek. A nagy, kerek szemek rendkívül kifejezőek, tiszták és ragyogóak. Az egzotikus rövid szőrűnek rövid, vastag és erőteljes lábai vannak nagy, kerek mancsokkal, a karmok között szőrcsomókkal. A farok rövid, de arányos a törzs hosszúságához képest, enyhén kerek és bőséges szőrzet fedi. A szőrzetnek vastagnak, teltnek és puhának kell lennie, elugró, nem simul a testhez. Bundája vastagabb, mint a brit rövid szőrűé.
Testfelépítés: közepestől a nagy testméretűig, rövid és zömök test. A lábak rövidek, izmosak, a mancsok nagyok és kerekek, a lábujjak között a pamacs kívánatos. A mellkas, a vállak és a hát masszív és jó izomzatú. A nyak rövid és izmos. A farok rövid és vastag, vége lekerekített.
Fejforma: kerek, masszív koponya, arányos, az arc telt, a homlok kerek. Az orr rövid és széles, hangsúlyos, jól látható stoppal. Az orrtükör felső vonala nem lehet a szem alsó vonala felett. Az áll és az alsó állkapocs széles, masszív és erős. Nyílt, kifejező kinézet.
Fülek: nagyon kicsik, végük kerek, oldalt tűzöttek és széles alapúak. Picit előre dőlnek, a fülpamacs dús.
Szemek: nagyok, kerekek, nyíltak, kifejezőek, ragyogóak, egymástól távol helyezkednek el. A szemszín igazodik a bunda színéhez.
Szőrzet: rövid és dús, selymes és finom, eláll a testtől, lágy és nem gyapjas. Kicsit hosszabb, mint a brit rövid szőrűé, de nem lenghet.
Színváltozatok: minden szín, a sziámi színezet is fehér nélkül, elfogadott.
Európai burma macska
Míg a burma család amerikai ágán a test a lekerekített formák irányába fejlődött, az európaiak izmosabb, de szögletesebb testalkatú macskákat tenyésztettek ki, melyek küllemben inkább a keleti típust testesítették meg. Típustól függetlenül a burma macska mozgalmas életet élő család mellé ideális társ.
Történet:
A burma fajta első egyede Wong Mau, a Mianmarból az 1930-as években Amerikába került macska volt. Az európai burma a második világháború után a kontinensre behozott amerikaitói származik. A vörös gén behozatalával a tenyésztők rengeteg színváltozatot alakítottak ki. Az 1970-es években a meglévő színskála tovább szélesedett az összes elfogadott színben létrehozott teknőcszínnel.
Testfelépítés: Erös és izmos és meglepően erőteljes.
Fejforma: Rövid, tompa ék alakú.
Fülek: Közepes méretű, lekerekített végű.
Szemek: Nagy, távol és kissé ferdén ülő.
Szőrzet: Rövid és finom, testhez simuló.
Farok: Lekerekített végű.
Történet:
A burma fajta első egyede Wong Mau, a Mianmarból az 1930-as években Amerikába került macska volt. Az európai burma a második világháború után a kontinensre behozott amerikaitói származik. A vörös gén behozatalával a tenyésztők rengeteg színváltozatot alakítottak ki. Az 1970-es években a meglévő színskála tovább szélesedett az összes elfogadott színben létrehozott teknőcszínnel.
Testfelépítés: Erös és izmos és meglepően erőteljes.
Fejforma: Rövid, tompa ék alakú.
Fülek: Közepes méretű, lekerekített végű.
Szemek: Nagy, távol és kissé ferdén ülő.
Szőrzet: Rövid és finom, testhez simuló.
Farok: Lekerekített végű.
Európai rövidszőrű macska
Az európai rövidszőrű Európában a legismertebb fajta. A brithez viszonyítva nem annyira zömök, arca kissé hosszabb, állkapcsa kevésbé erőteljes. Sok alapvető vonásban egyezik a brit fajtával erős, szívós macska, bundája pedig minden időjárást jól tűr. Nyugodt és szeretetteljes természetű.
Történet:
Az európai rövidszőrű macskát 1982-ig a brit rövidszőrű macskák közé sorolták. A FIFé ezután önálló fajtacsoportot hozott létre számára, így egy már kialakult fajta tenyésztése kezdődhetett meg. A főbb tenyésztői egyesületek nem engedélyezik a fajtatiszta egyedek brit rövidszőrű macskával történő keresztezését, a fajtát szelektíven tenyésztik.
Testfelépítés: Az európai rövidszőrű közepesen nagytermetű, erős, izmos testfelépítésű. Kevésbé tömzsi, mint a brit rövidszőrű. Izmos mellkasa kerek. Lábai erősek, közepes hosszúságúak, mancsai kerek alakúak. Farka a tövénél vastag, elvékonyodó, kerek végű.
Fejforma: viszonylag nagy, kerekded. Pofája kerek, de nem annyira, mint a brit rövidszőrűé.
Fülek:Távol álló, egyenes fülei közepes nagyságúak. Fülének alapja olyan széles, mint a magassága, vége enyhén lekerekített.
Szemek: Kerek szemének színe függ a szőrzettől. Ennek alapján lehet zöld, sárga, vagy narancsszínű, a fehér színű egyedeknél megengedett a kék és a felemás szemszín is.
Szőrzet: Rövid, rugalmas, lágy, csillogó szerkezetű a szőrzete. Szorosan a testhez simul a bundája.
Színváltozatok: fekete, vörös, kék, krém, teknőc tarka, fehér, füstszín, ezüst.
Történet:
Az európai rövidszőrű macskát 1982-ig a brit rövidszőrű macskák közé sorolták. A FIFé ezután önálló fajtacsoportot hozott létre számára, így egy már kialakult fajta tenyésztése kezdődhetett meg. A főbb tenyésztői egyesületek nem engedélyezik a fajtatiszta egyedek brit rövidszőrű macskával történő keresztezését, a fajtát szelektíven tenyésztik.
Testfelépítés: Az európai rövidszőrű közepesen nagytermetű, erős, izmos testfelépítésű. Kevésbé tömzsi, mint a brit rövidszőrű. Izmos mellkasa kerek. Lábai erősek, közepes hosszúságúak, mancsai kerek alakúak. Farka a tövénél vastag, elvékonyodó, kerek végű.
Fejforma: viszonylag nagy, kerekded. Pofája kerek, de nem annyira, mint a brit rövidszőrűé.
Fülek:Távol álló, egyenes fülei közepes nagyságúak. Fülének alapja olyan széles, mint a magassága, vége enyhén lekerekített.
Szemek: Kerek szemének színe függ a szőrzettől. Ennek alapján lehet zöld, sárga, vagy narancsszínű, a fehér színű egyedeknél megengedett a kék és a felemás szemszín is.
Szőrzet: Rövid, rugalmas, lágy, csillogó szerkezetű a szőrzete. Szorosan a testhez simul a bundája.
Színváltozatok: fekete, vörös, kék, krém, teknőc tarka, fehér, füstszín, ezüst.
Havanna macska
Eredete megegyezik a rövidszőrű keleti macskáéval, azzal a különbséggel, hogy ez a fajta inkább az orosz rövidszőrű macskára hasonlít. Az elmúlt évtizedben a fajta a fennmaradás ért küzdött. A kihalás elkerülése érdekében a CFA 1988-ban újra engedélyezte a más fajtákkal történő keresztezést. Amennyire méltóságteljes a külleme, legalább annyira mozgékony, például remekül mászik fára.
Történet:
Az 1950-es években brit macskatenyésztők kialakítottak egy egyszínű csokoládébarna sziámi típust, melyet Angliában gesztenyeszínű Foreign fajtaként, Amerikában pedig havanna macskaként regisztráltak. 1973-ban, miután a CFA önálló fajtaként fogadta el a rövid szőrű keleti macskát, a havannát gesztenyebarna keleti macskaként ismerte el. Kisebb zavart kelt, hogy a gesztenyeszínt ma Angliában "havannának" nevezik.
Általános megjelenés:
A test karcsú, izmos, a farok ostorszerűen elvékonyodik. A keleti macskák csoportjába tartozik. A különleges megjelenéshez és elegáns kiállásához különleges jellem is tartozik. Élénk, érdeklődő, beszédes, játékos. Nagyon aktív macska, akkor érzi magát a legjobban, ha szabadon felfedezheti a kert minden zegzugát, de mivel nagyon odaadó, örömmel tölt néhány órát az emberek társaságában is.
A havannák bundája finom, rövid, csillogó. A meleg gesztenyebarna szín minden árnyalata elfogadott, ha nem túlságosan sötét és felnőttkorban nem vehető észre benne árnyékoltság vagy csíkozás. Feje hosszú, homloka ferde lefutású, orrtövében mélyedés tapintható. Az orrtükör és a tapintószőrök barna, a talppárnák fahéj-rózsaszínűek. Szeme mélyzöld színű.
Testfelépítés: Közepes méretű, egyenes hátú.
Fejforma: Hosszú és vékony. Keskeny, majdnem szögletes pofa, erős áll.
Fülek:Nagy, távol ülő, felálló.
Szemek: Ovális, zöld színű.
Szőrzet: Nem laza, de nem is simul túlságosan a testhez. Rövid, sima és fényes.
Farok: Közepes hossz és vastagság. Vége felé elvékonyodik.
Történet:
Az 1950-es években brit macskatenyésztők kialakítottak egy egyszínű csokoládébarna sziámi típust, melyet Angliában gesztenyeszínű Foreign fajtaként, Amerikában pedig havanna macskaként regisztráltak. 1973-ban, miután a CFA önálló fajtaként fogadta el a rövid szőrű keleti macskát, a havannát gesztenyebarna keleti macskaként ismerte el. Kisebb zavart kelt, hogy a gesztenyeszínt ma Angliában "havannának" nevezik.
Általános megjelenés:
A test karcsú, izmos, a farok ostorszerűen elvékonyodik. A keleti macskák csoportjába tartozik. A különleges megjelenéshez és elegáns kiállásához különleges jellem is tartozik. Élénk, érdeklődő, beszédes, játékos. Nagyon aktív macska, akkor érzi magát a legjobban, ha szabadon felfedezheti a kert minden zegzugát, de mivel nagyon odaadó, örömmel tölt néhány órát az emberek társaságában is.
A havannák bundája finom, rövid, csillogó. A meleg gesztenyebarna szín minden árnyalata elfogadott, ha nem túlságosan sötét és felnőttkorban nem vehető észre benne árnyékoltság vagy csíkozás. Feje hosszú, homloka ferde lefutású, orrtövében mélyedés tapintható. Az orrtükör és a tapintószőrök barna, a talppárnák fahéj-rózsaszínűek. Szeme mélyzöld színű.
Testfelépítés: Közepes méretű, egyenes hátú.
Fejforma: Hosszú és vékony. Keskeny, majdnem szögletes pofa, erős áll.
Fülek:Nagy, távol ülő, felálló.
Szemek: Ovális, zöld színű.
Szőrzet: Nem laza, de nem is simul túlságosan a testhez. Rövid, sima és fényes.
Farok: Közepes hossz és vastagság. Vége felé elvékonyodik.
Hócipős macska
Eredete megegyezik a rövid szőrű keleti macskáéval, azzal a különbséggel, hogy ez a fajta inkább az orosz rövidszőrű macskára hasonlít. Az elmúlt évtizedben a fajta a fennmaradás ért küzdött. A kihalás elkerülése érdekében a CFA 1988-ban újra engedélyezte a más fajtákkal történő keresztezést. Amennyire méltóságteljes a külleme, legalább annyira mozgékony, például remekül mászik fára.
Történet:
Első pillantásra úgy tűnik, hogy a hócipős fajta a birman macska közvetlen leszármazottja, ám valójában sziámik voltak az ősei. Az első hócipős 1960-ben született az Egyesült Államokban. Rövid szőrű macska volt színes pettyekkel és fehér mancsokkal. A tenyésztési program során amerikai rövid szőrűvel párosították, hogy izgalmas, egyedi színeket kapjanak. Mindazonáltal az Egyesült Államokon kívül nem terjedt el széles körben.
Általános megjelenés:
Közepes méretű, zömök macska erőteljes, izmos testalkattal. A fej csak enyhén lekerekített, és jól aránylik a törzshöz. A közepes méretű fülek a tövüknél szélesek, lekerekített hegyük felé fokozatosan vékonyodnak. A nagy szemek közel ülnek egymáshoz, és színük minden esetben sötétkék. A hócipős macskának erőteljes lábai vannak, ovális, tömör mancsokkal. A farok vastag tövű, közepesen hosszú és a végén elvékonyodik. A bunda, amely fóka és kék színekben fordul elő színes pettyekkel, rövid, vastag és nem különösebben selymes. A nagyon jellegzetes álarctól a hastájékig fehér színű, a mancsok szintén fehérek.
Testfelépítés: Közepes méretű, egyenes hátú.
Fejforma: Hosszú és vékony. Keskeny, majdnem szögletes pofa, erős áll.
Fülek:Nagy, távol ülő, felálló.
Szemek: Ovális, zöld színű.
Szőrzet:Nem laza, de nem is simul túlságosan a testhez. Rövid, sima és fényes.
Farok: Közepes hossz és vastagság. Vége felé elvékonyodik.
Történet:
Első pillantásra úgy tűnik, hogy a hócipős fajta a birman macska közvetlen leszármazottja, ám valójában sziámik voltak az ősei. Az első hócipős 1960-ben született az Egyesült Államokban. Rövid szőrű macska volt színes pettyekkel és fehér mancsokkal. A tenyésztési program során amerikai rövid szőrűvel párosították, hogy izgalmas, egyedi színeket kapjanak. Mindazonáltal az Egyesült Államokon kívül nem terjedt el széles körben.
Általános megjelenés:
Közepes méretű, zömök macska erőteljes, izmos testalkattal. A fej csak enyhén lekerekített, és jól aránylik a törzshöz. A közepes méretű fülek a tövüknél szélesek, lekerekített hegyük felé fokozatosan vékonyodnak. A nagy szemek közel ülnek egymáshoz, és színük minden esetben sötétkék. A hócipős macskának erőteljes lábai vannak, ovális, tömör mancsokkal. A farok vastag tövű, közepesen hosszú és a végén elvékonyodik. A bunda, amely fóka és kék színekben fordul elő színes pettyekkel, rövid, vastag és nem különösebben selymes. A nagyon jellegzetes álarctól a hastájékig fehér színű, a mancsok szintén fehérek.
Testfelépítés: Közepes méretű, egyenes hátú.
Fejforma: Hosszú és vékony. Keskeny, majdnem szögletes pofa, erős áll.
Fülek:Nagy, távol ülő, felálló.
Szemek: Ovális, zöld színű.
Szőrzet:Nem laza, de nem is simul túlságosan a testhez. Rövid, sima és fényes.
Farok: Közepes hossz és vastagság. Vége felé elvékonyodik.
Japán csonkafarkú macska
Valószínűleg a babona segített fenntartani e szeretetteljes fajta legszembetűnőbb tulajdonságát, rövid, nyolc-tiz centis farkat. Japánban a kettős farvéggel rendelkező macskát alcazott alakban megjelenő démonnak vélték. A normális farkú macskákat üldözhettek, de a kettős farokvégűeket békén hagyták. Japánban a csonka farkú macska a híres Manekineko, a jelző macska alakjában vált halhatatlanná, és a jó szerencsét jelképezi.
Történet:
Az ázsiai kontinensről Japánba bevándorló első macskák között csonka farkúak is előfordultak. A japán génállomány beszükülésének köszönhetően ezek az egyedek fennmaradtak, így a fajta valamikor a 19. század előtt virágzásnak indult. Az első, Japán határain kivüli tenyészprogram 1968-ban indult meg Amerikában.
Testfelépítés: Hosszú, egyenes es karcsú.
Fejforma: Egyenlő oldalú háromszög alakú, oldalai lekerekítettek. Orra hosszú.
Fülek:Nagy, távol ülő és felálló.
Szemek: Nagy, ovális és kifejezetten ferde metszésű.
Szőrzet:Közepes-rövid, jelentéktelen aljszőrzettel.
Farok: Rövid, szőrzete pomponra emlékeztet.
Történet:
Az ázsiai kontinensről Japánba bevándorló első macskák között csonka farkúak is előfordultak. A japán génállomány beszükülésének köszönhetően ezek az egyedek fennmaradtak, így a fajta valamikor a 19. század előtt virágzásnak indult. Az első, Japán határain kivüli tenyészprogram 1968-ban indult meg Amerikában.
Testfelépítés: Hosszú, egyenes es karcsú.
Fejforma: Egyenlő oldalú háromszög alakú, oldalai lekerekítettek. Orra hosszú.
Fülek:Nagy, távol ülő és felálló.
Szemek: Nagy, ovális és kifejezetten ferde metszésű.
Szőrzet:Közepes-rövid, jelentéktelen aljszőrzettel.
Farok: Rövid, szőrzete pomponra emlékeztet.
Kaliforniai pettyes macska
Az élénk kaliforniai pettyes macska teste karcsú, de méretéhez képest meglepően erőteljes. Sűrű, kettős bundája oldalt és a háton foltos, a fülek között és a nyaktól a váll felé haladva csíkozott. Gömbölyű feje a kistermetű vadmacskákéra emlékeztet.
Történet:
A kaliforniai Paul Casey elhatározta, hogy a vadon élő macskák vérvonalának felhasználása nélkül alakít ki egy, a küllemében vadmacskákra hasonlító foltos fajtát. Az elképzelt macskát 1971ben ázsiai és kairói származású nem törzskönyvezett és egy sor egyéb fajtatiszta macska felhasználásával hozta létre. Rozetta - és gyűrűs mintázatú bundája az ocelotéra, a tigrismacskáéra és a jaguáréra hasonlít. A fajtát világszerte mindeddig nem fogadták el.
Testfelépítés: Hosszú és izmos.
Fejforma: Vad külsejű. Járomcsontja széles és magas, bajuszpárnája telt kerekded.
Fülek:Felálló, lekerekített végű, a fejen hátul tűzött.
Szemek: Ovális, kissé ferde metszésű.
Szőrzet:Rövid és fényes, nem testhez simuló.
Farok: Erőteljes tövétől elvékonyodó.
Történet:
A kaliforniai Paul Casey elhatározta, hogy a vadon élő macskák vérvonalának felhasználása nélkül alakít ki egy, a küllemében vadmacskákra hasonlító foltos fajtát. Az elképzelt macskát 1971ben ázsiai és kairói származású nem törzskönyvezett és egy sor egyéb fajtatiszta macska felhasználásával hozta létre. Rozetta - és gyűrűs mintázatú bundája az ocelotéra, a tigrismacskáéra és a jaguáréra hasonlít. A fajtát világszerte mindeddig nem fogadták el.
Testfelépítés: Hosszú és izmos.
Fejforma: Vad külsejű. Járomcsontja széles és magas, bajuszpárnája telt kerekded.
Fülek:Felálló, lekerekített végű, a fejen hátul tűzött.
Szemek: Ovális, kissé ferde metszésű.
Szőrzet:Rövid és fényes, nem testhez simuló.
Farok: Erőteljes tövétől elvékonyodó.
Karthauzi macska
Az élet higgadt szemlélője lévén, a karthauzi macska béketűrő típus, a legtöbb macskához képest kevésbé beszédes, éles hangon miákol, ritkán "csiripel". Nagytermetű, későn érő fajta, vadásznak kiváló, a harci szellem azonban nem teng túl benne: egyedei inkább kerülik az összetűzéseket, mint hogy agresszíven lépjenek fel egymással szemben.
Történet:
A karthauzi macska ősei hajón érkeztek Franciaországba feltehetően Szíriából. Az 1700-as évekre már "Franciaország macskája" néven emlegették. A második világháború után majdnem kihalt, a fajtát a túlélő egyedek kék perzsákkal és kék brit rövidszőrű macskákkal való keresztezéséveI élesztették újjá. Észak Amerikába az 1970-es években jutott el.
Általános megjelenés:
Robusztus típus, nem zömök, sem nem klasszikus, elegáns vadság sugárzik belőle. A nőstény teste közepesen hosszú, a kandúr hosszabb. Szőre finom, selymes, fénylő, tömött, nem fekszik szorosan a testre, ami gyapjas aljszőrzetének köszönhető.
Viselkedés:
Szelíd, békeszerető fajta, nincsenek nagy hangulati változásai. Nagy mozgásigényű és nagyon játékos. Félelmet nem ismerő, kitűnő vadász és nagyon éber, élénk! Nagyon intelligens és családcentrikus, nem hagyja magát ingerelni, nem erőszakos Kiegyensúlyozott, aminek fő követelménye, hogy gazdája nagyon szeresse, és sokat legyen a - közelében, amit akár több órás dorombolással és kéjelgéssel honorál. Lehetőleg kerüljük a kiabálást és a hangos szót a közelében, mert félénken reagál rá a macska! Eléggé halk hangú, ritkán hallani tőle hangos nyávogást Minőségének ereje, intelligenciája és kezelhetősége tette lehetővé a karthauzi századokon keresztüli túlélését; ennek minden állaton láthatónak kell lennie, és gondos szelekcióval megőrzendő.
Testfelépítés: közepes méretű, robusztus, izmos testfelépítésű. Lábai közepes hosszúságúak, és izmosak, a mancsok kerekdedek, erősek. A farka mérsékelten hosszú, vége enyhén kerekített.
Fejforma: a koponya széles alapú, jól fejlett, telt pofacsonttal, mely egy lekerekített körvonalú, megfordított trapéz hatását kelti. A profil enyhén ívelt, az orr kicsi, és keskeny a fejhez képest. A nyak rövid és erős.
Fülek:közepes méretűek, végük enyhén lekerekített, magasan tűzöttek.
Szemek: nagyok, kerekek és éberek, egymástól távol helyezkednek el. Színük a mély sárgától a réz-színűig változhat.
Szőrzet:rövid, dús és kicsit eláll a testtől, egészséges és tömör, "ropogós".
Színváltozatok: fényes, egyenletes kék, a világosabb kék árnyalat kívánatos.
Orrtükör: szürke
Talppárna: kékes szürkétől a levendula rózsaszínig
Történet:
A karthauzi macska ősei hajón érkeztek Franciaországba feltehetően Szíriából. Az 1700-as évekre már "Franciaország macskája" néven emlegették. A második világháború után majdnem kihalt, a fajtát a túlélő egyedek kék perzsákkal és kék brit rövidszőrű macskákkal való keresztezéséveI élesztették újjá. Észak Amerikába az 1970-es években jutott el.
Általános megjelenés:
Robusztus típus, nem zömök, sem nem klasszikus, elegáns vadság sugárzik belőle. A nőstény teste közepesen hosszú, a kandúr hosszabb. Szőre finom, selymes, fénylő, tömött, nem fekszik szorosan a testre, ami gyapjas aljszőrzetének köszönhető.
Viselkedés:
Szelíd, békeszerető fajta, nincsenek nagy hangulati változásai. Nagy mozgásigényű és nagyon játékos. Félelmet nem ismerő, kitűnő vadász és nagyon éber, élénk! Nagyon intelligens és családcentrikus, nem hagyja magát ingerelni, nem erőszakos Kiegyensúlyozott, aminek fő követelménye, hogy gazdája nagyon szeresse, és sokat legyen a - közelében, amit akár több órás dorombolással és kéjelgéssel honorál. Lehetőleg kerüljük a kiabálást és a hangos szót a közelében, mert félénken reagál rá a macska! Eléggé halk hangú, ritkán hallani tőle hangos nyávogást Minőségének ereje, intelligenciája és kezelhetősége tette lehetővé a karthauzi századokon keresztüli túlélését; ennek minden állaton láthatónak kell lennie, és gondos szelekcióval megőrzendő.
Testfelépítés: közepes méretű, robusztus, izmos testfelépítésű. Lábai közepes hosszúságúak, és izmosak, a mancsok kerekdedek, erősek. A farka mérsékelten hosszú, vége enyhén kerekített.
Fejforma: a koponya széles alapú, jól fejlett, telt pofacsonttal, mely egy lekerekített körvonalú, megfordított trapéz hatását kelti. A profil enyhén ívelt, az orr kicsi, és keskeny a fejhez képest. A nyak rövid és erős.
Fülek:közepes méretűek, végük enyhén lekerekített, magasan tűzöttek.
Szemek: nagyok, kerekek és éberek, egymástól távol helyezkednek el. Színük a mély sárgától a réz-színűig változhat.
Szőrzet:rövid, dús és kicsit eláll a testtől, egészséges és tömör, "ropogós".
Színváltozatok: fényes, egyenletes kék, a világosabb kék árnyalat kívánatos.
Orrtükör: szürke
Talppárna: kékes szürkétől a levendula rózsaszínig
Keleti (rövidszőrű) macska
Ezek az izmos testalkatú macskák elképesztő mértékben igénylik a társaságot. Fizikumukat és temperamentumukat tekintve a keleti macska egyszínű szőrzetű sziámi. Öröklött szívbetegségek előfordulhatnak náluk, de hosszú élettartamuk cáfolja azt a vélekedést, miszerint kényes állatok lennének.
Történet:
A Cat Book Poems című történelmi műben számos szőrzetszínben láthatunk sziámi macskákat. Valójában az első, Nyugatra került sziámi macskák között voltak egyszínűek is, de az 1920-as években a brit sziámi klub megvétózta a "mindegy, milyen szőrzetszínű, csak kék szeme legyen" elvet, így a sziámik száma megcsappant. Az egyszínű csokoládébarna változat kialakítása az 1950-es években, Angliában a Chestnut Brown Foreign fajta (ezt a fajtát 1957-ben ismerték el) és a havanna létrehozásához vezetett.
Általános megjelenés:
Elegáns, kecses és közepes méretű. Jó izomzatának köszönhetően hosszú, vékony és törékeny a megjelenése. A vállak nem lehetnek szélesebbek, mint a csípő. A közepes méretű fej jól aránylik a testhez, harmonikus, ék alakú, valamint egyenes arcélekkel és kissé homorú koponyával rendelkezik. A fülek egyenesek és hegyesek, míg a szemek közepes méretűek, mandulavágásúak, és enyhén az orr felé lejtenek. A szemszínnek világoszöldnek kell lennie. A finom szálú, fénylő és selymes szőrzet nagyon rövid, és szorosan simul a testhez. A keleti rövid szőrű színét szigorú kritériumok alapján értékelik. A szolid változatnak egyetlen színe lehet, míg a cirmoson nagy kontrasztot kell képeznie az alap- és a kiemelő színnek. Az ezüst végű változat esetén jelentős különbségnek kell lennie a világos aljszőrzet és a sötét szálvégek között.
Testfelépítés: közepes testméretű, elegáns macska, karcsú és izmos. A test hosszú és hajlékony. A nyak hosszú és karcsú. Az mellkas és a váll soha nem szélesebb a csípőnél. A lábak hosszúak és karcsúak a mancsok kecsesek és oválisak. Az ostorszerű farok nagyon hosszú és elkeskenyedő.
Fejforma:ék alakú koponya. Az ékalak egyenes vonalban vezet az orrtól mindkét oldalon a fülekig. Az orr hosszú és egyenes, a homlok lapos. A profil enyhén domború. Hegyes orr, jól fejlett áll, az orrheggyel azonos vonalban.
Fülek:hatalmasak, széles alapúak, hegyesek. A fülek külső vonala az ékalak folytatása.
Szemek: mandulavágásúak, enyhén az orr felé dőlnek, és harmonikusak az ék alakú fejjel. A szemek közti távolság nem kisebb, mint a szemek szélessége. Színük élénk, mélykék.
Szőrzet:nagyon rövid, fényes, selymes és testhez simuló. Nincs aljszőrzet.
Színváltozatok:az összes szín megengedett, kivétel a bicolor.
Történet:
A Cat Book Poems című történelmi műben számos szőrzetszínben láthatunk sziámi macskákat. Valójában az első, Nyugatra került sziámi macskák között voltak egyszínűek is, de az 1920-as években a brit sziámi klub megvétózta a "mindegy, milyen szőrzetszínű, csak kék szeme legyen" elvet, így a sziámik száma megcsappant. Az egyszínű csokoládébarna változat kialakítása az 1950-es években, Angliában a Chestnut Brown Foreign fajta (ezt a fajtát 1957-ben ismerték el) és a havanna létrehozásához vezetett.
Általános megjelenés:
Elegáns, kecses és közepes méretű. Jó izomzatának köszönhetően hosszú, vékony és törékeny a megjelenése. A vállak nem lehetnek szélesebbek, mint a csípő. A közepes méretű fej jól aránylik a testhez, harmonikus, ék alakú, valamint egyenes arcélekkel és kissé homorú koponyával rendelkezik. A fülek egyenesek és hegyesek, míg a szemek közepes méretűek, mandulavágásúak, és enyhén az orr felé lejtenek. A szemszínnek világoszöldnek kell lennie. A finom szálú, fénylő és selymes szőrzet nagyon rövid, és szorosan simul a testhez. A keleti rövid szőrű színét szigorú kritériumok alapján értékelik. A szolid változatnak egyetlen színe lehet, míg a cirmoson nagy kontrasztot kell képeznie az alap- és a kiemelő színnek. Az ezüst végű változat esetén jelentős különbségnek kell lennie a világos aljszőrzet és a sötét szálvégek között.
Testfelépítés: közepes testméretű, elegáns macska, karcsú és izmos. A test hosszú és hajlékony. A nyak hosszú és karcsú. Az mellkas és a váll soha nem szélesebb a csípőnél. A lábak hosszúak és karcsúak a mancsok kecsesek és oválisak. Az ostorszerű farok nagyon hosszú és elkeskenyedő.
Fejforma:ék alakú koponya. Az ékalak egyenes vonalban vezet az orrtól mindkét oldalon a fülekig. Az orr hosszú és egyenes, a homlok lapos. A profil enyhén domború. Hegyes orr, jól fejlett áll, az orrheggyel azonos vonalban.
Fülek:hatalmasak, széles alapúak, hegyesek. A fülek külső vonala az ékalak folytatása.
Szemek: mandulavágásúak, enyhén az orr felé dőlnek, és harmonikusak az ék alakú fejjel. A szemek közti távolság nem kisebb, mint a szemek szélessége. Színük élénk, mélykék.
Szőrzet:nagyon rövid, fényes, selymes és testhez simuló. Nincs aljszőrzet.
Színváltozatok:az összes szín megengedett, kivétel a bicolor.
Vissza a lap tetejére!
Korat macska
Méretben és színben az orosz rövidszőrű macskához hasonlító korat macska bundája nem kettős, szeme pedig inkább olíva-, mint smaragdzöld. Ártatlan tekintete ellenére a korat macska erős akaratú, és szereti a maga útját járni. Nagyon ritkán előfordul, hogy az egyedek neuromuszkuláris rendellenességet hordoznak génjeikben.
Történet:
Az Ajutthaja Királyság korából (1350-1767) származó, macskákról szóló verseskönyv egy Koratból, a távoli thai fennsíkról eredő ezüstös kék Si-Sawatról ír. A korat macskát az Egyesült Államok 1959ben ismerte meg, és 1965-ben fogadta el önálló fajtaként. Az első párt 1972-ben vitték be Angliába, a fajtát pedig 1975-ben ismerték el a szigetországban. Mindenhol ritka.
Testfelépítés: Erős, kissé zömök felépítésű.
Fejforma:Homloka nagy és lapos, pofája erőteljes és lekerekített
Fülek:Nagy, széles alapú, lekerekített végű.
Szemek: Világító, enyhén kidülledő és kerek.
Szőrzet:Fényes, finom, testhez simuló. Aljszőrzet nincs.
Színváltozatok:Vaskos tövű, a lekerekített vég felé elvékonyodó.
Történet:
Az Ajutthaja Királyság korából (1350-1767) származó, macskákról szóló verseskönyv egy Koratból, a távoli thai fennsíkról eredő ezüstös kék Si-Sawatról ír. A korat macskát az Egyesült Államok 1959ben ismerte meg, és 1965-ben fogadta el önálló fajtaként. Az első párt 1972-ben vitték be Angliába, a fajtát pedig 1975-ben ismerték el a szigetországban. Mindenhol ritka.
Testfelépítés: Erős, kissé zömök felépítésű.
Fejforma:Homloka nagy és lapos, pofája erőteljes és lekerekített
Fülek:Nagy, széles alapú, lekerekített végű.
Szemek: Világító, enyhén kidülledő és kerek.
Szőrzet:Fényes, finom, testhez simuló. Aljszőrzet nincs.
Színváltozatok:Vaskos tövű, a lekerekített vég felé elvékonyodó.
Vissza a lap tetejére!
LaPerm macska
A LaPerm macskák szőrösen születnek, de rendszerint még kölyök korukban teljesen kihullatják szőrzetüket. Az ezt követően kinövő új bunda vastag, selymes és göndör. Hosszú és rövid szőrű változata is ismert: az utóbbiaknak inkább hullámos, mint göndör szőreik vannak. A LaPerm macskák nagyon jó vadászok.
Történet:
1982-ben egy oregoni farmról származó vidéki macska almában az egyik kölyök szőrtelen volt. Nyolchetes korában végül kinőtt a szőre, de testvéreiétől eltérően göndör és puha volt. A szőrzet göndörségét meghatározó gén dominánsan öröklődik, ezért a fajta egyedszáma mindenféle keresztezéssel növelhető, mivel ezekből a párosításokból elegendő számú göndör szőrű utód születik.
Általános megjelenés:
A LaPerm is a göndör szőrű cicák közé sorolandó. A "LaPerm" "göndört", "kreppelt"-et jelent. A cicák szőre a hullámostól a dauer göndörig változik, a leggöndörebb a hasán, a nyakán és a fültövén a cica. Hosszú- és rövidszőrű változata is van a LaPerm-nek.
Testfelépítés: Széles, módosult ék alakú. Kiugró arcorri rész.
Fejforma:Nagy, mandulavágású, kissé ferde metszésű.
Fülek:Közepes méretű, széles alapú és lekerekített végű.
Szemek: Közepesen erős csontozatú, izmos, és méretéhez képest erőteljes.
Szőrzet:Rövid, vastag és selymes, mérsékelt mennyiségű aljszőrzettel.
Farok:Hosszú és elvékonyodó, szőrzete hullámos.
Történet:
1982-ben egy oregoni farmról származó vidéki macska almában az egyik kölyök szőrtelen volt. Nyolchetes korában végül kinőtt a szőre, de testvéreiétől eltérően göndör és puha volt. A szőrzet göndörségét meghatározó gén dominánsan öröklődik, ezért a fajta egyedszáma mindenféle keresztezéssel növelhető, mivel ezekből a párosításokból elegendő számú göndör szőrű utód születik.
Általános megjelenés:
A LaPerm is a göndör szőrű cicák közé sorolandó. A "LaPerm" "göndört", "kreppelt"-et jelent. A cicák szőre a hullámostól a dauer göndörig változik, a leggöndörebb a hasán, a nyakán és a fültövén a cica. Hosszú- és rövidszőrű változata is van a LaPerm-nek.
Testfelépítés: Széles, módosult ék alakú. Kiugró arcorri rész.
Fejforma:Nagy, mandulavágású, kissé ferde metszésű.
Fülek:Közepes méretű, széles alapú és lekerekített végű.
Szemek: Közepesen erős csontozatú, izmos, és méretéhez képest erőteljes.
Szőrzet:Rövid, vastag és selymes, mérsékelt mennyiségű aljszőrzettel.
Farok:Hosszú és elvékonyodó, szőrzete hullámos.
Vissza a lap tetejére!
Man szigeti macska
A fajta legszembetűnőbb jellegzetessége, hogy hiányzik a farka. A Man szigeti macska lehet farkatlan ("rumpiés"), rövid farkú ("stumpies") és normális farkú ("tailies"). A "Man szigeti" gén potenciálisan letális tulajdonságokat hordoz: a farkatlan egyedek egymás közötti tenyésztése például Manx-szindrómát okozhat, melynek következtében a kölykök halva születnek, vagy nem sokkal születésük után elpusztulnak, vagy négy hónapos korukra alakulnak ki náluk végzetes kimenetelű betegségek.
Történet:
A Man szigeti macska az ír-tengeri Man szigeten alakult ki a 18. század előtt. A farkatlanság alkalmanként spontán mutációként jelenik meg a macska populációkban, de csupán az elszigetelt csoportokban marad fenn, ilyen volt a Man szigeti is. A eFA az 1920-as években fogadta el újfajtaként. Az Atlanti-óceán melléktengerében, az Ír-tengerben található Man-sziget lakói fölöttébb büszkék macskájukra, a manxra, olyannyira, hogy a sziget jelképéül is ezt a fura megjelenésű, különleges cicát választották.
A manx teljesen farkatlan (illetve, ha nem úgy születik, teljesen kurtított farkú), kacsázó járású, zömök testű, nagy és gömbölyű fejű, rövid, dús szőrzetű cica. Hátulsó lábai lényegesen hosszabbak, mint a mellsők.
Rendkívül ügyes, mozgékony, értelmes, igénytelen, szívós, "talpraesett" állat. Származása ismeretlen. Egyesek azt tartják, hogy a legendás spanyol Armada "hajótöröttjeként" került a szigetre, ahol később elszaporodott. Más források szerint, amikor az írek elfoglalták Man-szigetét, katonáik levágták az őshonos macskák farkát és - forgóként - a sisakjuk mellé tűzték. A farok kurtítás azután hagyománnyá vált.
Testfelépítés: tömör, zömök, közepes méretű macska. A hát nagyon rövid, a tompor ideális esetben narancs formájú. A lábak izmosak, a mellső lábak rövidek, a széles mellkas miatt nem zártak, a hátsó lábak hosszabbak, mint a mellsők. A mély lágyék fontos vonása ennek a fajtának. A mancsok kerekek.
Fejforma: nagy és kerek, az arccsontozat hangsúlyos. A profil ívelt, az orr széles, de nincs rajta stop. Az áll erős.
Fülek: közepes méretűek, széles alapúak, és a lekerekített végük felé elkeskenyednek. Viszonylagosan magasan tűzöttek.
Szemek: nagyok, kerekek, picit az orr felé dőlnek. Minden szín megengedett, de a szemszínnek harmonizálnia kell a bunda színével.
Szőrzet:rövid; lágy és vastag aljszőrzettel. A fedőszőr erős.
Színváltozatok:minden szín megengedett.
Történet:
A Man szigeti macska az ír-tengeri Man szigeten alakult ki a 18. század előtt. A farkatlanság alkalmanként spontán mutációként jelenik meg a macska populációkban, de csupán az elszigetelt csoportokban marad fenn, ilyen volt a Man szigeti is. A eFA az 1920-as években fogadta el újfajtaként. Az Atlanti-óceán melléktengerében, az Ír-tengerben található Man-sziget lakói fölöttébb büszkék macskájukra, a manxra, olyannyira, hogy a sziget jelképéül is ezt a fura megjelenésű, különleges cicát választották.
A manx teljesen farkatlan (illetve, ha nem úgy születik, teljesen kurtított farkú), kacsázó járású, zömök testű, nagy és gömbölyű fejű, rövid, dús szőrzetű cica. Hátulsó lábai lényegesen hosszabbak, mint a mellsők.
Rendkívül ügyes, mozgékony, értelmes, igénytelen, szívós, "talpraesett" állat. Származása ismeretlen. Egyesek azt tartják, hogy a legendás spanyol Armada "hajótöröttjeként" került a szigetre, ahol később elszaporodott. Más források szerint, amikor az írek elfoglalták Man-szigetét, katonáik levágták az őshonos macskák farkát és - forgóként - a sisakjuk mellé tűzték. A farok kurtítás azután hagyománnyá vált.
Testfelépítés: tömör, zömök, közepes méretű macska. A hát nagyon rövid, a tompor ideális esetben narancs formájú. A lábak izmosak, a mellső lábak rövidek, a széles mellkas miatt nem zártak, a hátsó lábak hosszabbak, mint a mellsők. A mély lágyék fontos vonása ennek a fajtának. A mancsok kerekek.
Fejforma: nagy és kerek, az arccsontozat hangsúlyos. A profil ívelt, az orr széles, de nincs rajta stop. Az áll erős.
Fülek: közepes méretűek, széles alapúak, és a lekerekített végük felé elkeskenyednek. Viszonylagosan magasan tűzöttek.
Szemek: nagyok, kerekek, picit az orr felé dőlnek. Minden szín megengedett, de a szemszínnek harmonizálnia kell a bunda színével.
Szőrzet:rövid; lágy és vastag aljszőrzettel. A fedőszőr erős.
Színváltozatok:minden szín megengedett.
Vissza a lap tetejére!
Mau macska
A mau nagyon hasonlít az ókori egyiptomi falfestményeken megjelenített macskákra. Test- és arcformája egyaránt jellegtelen, bundája az eredeti barna szín árnyalataiban foltos. A korai képek vad tekintetű macskákat ábrázolnak, a mau távol ülő, kerek szemei azonban inkább riadtságot tükröznek. A házimacskák körében feltehetően ez a leggyorsabb fajta: majdnem 50 km/óra sebességgel képes futni.
Történet:
Az orosz Natalja Trubeckaja el volt ragadtatva a Kairó utcáin kóborló macskák foltos bundájától, ezért egy nőstényt magával vitt Olaszországba, hogy egy ottani kandúrral pároztassa. 1956-ban Amerikába utazott, ahol regisztrálták a macskakölyköket. A CFA 1977-ben ismerte el, Európában mégis szinte teljesen ismeretlen maradt.
Az egyiptomi mau legjellegzetesebb, és egyben egyik leglátványosabb tulajdonsága az egyedi, pettyes cirmos mintázat. Az alapszínnél sötétebb, kör alakú pettyeknek elkülönülten és tisztán kell megjelenniük. Az ugyanis hibának számít, ha a foltok egybeolvadnak, és csíkos mintázatként jelennek meg. A szem színe piszke zöld. Míg más fajtáknál a bunda végleges színének eléréséhez kell időnek eltelnie, addig az egyiptomi maunál a szemszín kialakulásáig eltelhet akár két év is.
Az egyiptomi mau meglehetősen társaságkedvelő macska. Sok figyelmet, és szeretetet igényel, amit vissza is ad a gazdájának. Az idegenekkel kapcsolatban óvatos, nem engedi meg azonnal akárkinek, hogy a közelébe férkőzzön, és megsimogassa. Nagyon jól kijön más macskákkal, kutyákkal, sőt, a gyerekekkel is, ami azért elmondhatjuk, hogy sok macskára nem igazán jellemző. Nem csak szőrzete mintázatában különleges, hanem a lágy, dallamos hangszínében is. Aktivitását és játékosságát felnőtt korában is megőrzi. Bár általában elszórakoztatja magát, nem szeret huzamosabb ideig egyedül lenni.
Testfelépítés: Tartása méltóságteljes. Elegánsan hossz lábai arányosak a testhez. Tömzsi, kicsi mancsai vannak. A háta kissé felfelé ívelt a mellsőknél hosszabb hátsó lábak miatt. Farka átlagos hosszúságú, és a végén lekerekített.
Fülek: Enyhén ék alakú fején széles alapú, a végén kerekített fülei vannak. Egyenes orrvonalában nincs törés.
Szemek:felső része mandulaformájú, alsó része pedig kerek.
Szőrzet:rövid, selymes, vastag és fényes. Testalkata az abesszinéhez hasonlít. Valamelyest keleties, de jóval izmosabb felépítésű.
Történet:
Az orosz Natalja Trubeckaja el volt ragadtatva a Kairó utcáin kóborló macskák foltos bundájától, ezért egy nőstényt magával vitt Olaszországba, hogy egy ottani kandúrral pároztassa. 1956-ban Amerikába utazott, ahol regisztrálták a macskakölyköket. A CFA 1977-ben ismerte el, Európában mégis szinte teljesen ismeretlen maradt.
Az egyiptomi mau legjellegzetesebb, és egyben egyik leglátványosabb tulajdonsága az egyedi, pettyes cirmos mintázat. Az alapszínnél sötétebb, kör alakú pettyeknek elkülönülten és tisztán kell megjelenniük. Az ugyanis hibának számít, ha a foltok egybeolvadnak, és csíkos mintázatként jelennek meg. A szem színe piszke zöld. Míg más fajtáknál a bunda végleges színének eléréséhez kell időnek eltelnie, addig az egyiptomi maunál a szemszín kialakulásáig eltelhet akár két év is.
Az egyiptomi mau meglehetősen társaságkedvelő macska. Sok figyelmet, és szeretetet igényel, amit vissza is ad a gazdájának. Az idegenekkel kapcsolatban óvatos, nem engedi meg azonnal akárkinek, hogy a közelébe férkőzzön, és megsimogassa. Nagyon jól kijön más macskákkal, kutyákkal, sőt, a gyerekekkel is, ami azért elmondhatjuk, hogy sok macskára nem igazán jellemző. Nem csak szőrzete mintázatában különleges, hanem a lágy, dallamos hangszínében is. Aktivitását és játékosságát felnőtt korában is megőrzi. Bár általában elszórakoztatja magát, nem szeret huzamosabb ideig egyedül lenni.
Testfelépítés: Tartása méltóságteljes. Elegánsan hossz lábai arányosak a testhez. Tömzsi, kicsi mancsai vannak. A háta kissé felfelé ívelt a mellsőknél hosszabb hátsó lábak miatt. Farka átlagos hosszúságú, és a végén lekerekített.
Fülek: Enyhén ék alakú fején széles alapú, a végén kerekített fülei vannak. Egyenes orrvonalában nincs törés.
Szemek:felső része mandulaformájú, alsó része pedig kerek.
Szőrzet:rövid, selymes, vastag és fényes. Testalkata az abesszinéhez hasonlít. Valamelyest keleties, de jóval izmosabb felépítésű.
Vissza a lap tetejére!
Munchkin macska
A fajta rövid végtagjai szenvedélyes vitát váltottak ki. Míg játékossága alapján le sem tagadható, hogy macskával van dolgunk, "törpe" lábai teljesen elütnek a megszokott macskatesttől. Elismerése előtt a fajtának szigorú egészségügyi vizsgálatokon kellett átesnie.
Történet:
A munchkint Észak-Amerikában az 1980-as évek óta tenyésztik. Az egészségügyi vizsgálatokat követően a rICA 1995-ben adományozott neki "újfajta" státust. Egyes tenyésztők fajtatiszta állatokkal dolgoznak, göndör és görbe fülű egyedeket hozva létre. A skookumnak nevezett rövid lábú, göndör szőrű típust 1996-ban a LaPerm és a munchkin keresztezésével alakítottak ki.
Testfelépítés: Közepes méretű, jó az izomzata. Nem karcsú, de nem is zömök.
Fejforma: Majdnem háromszögletű. Orra közepes méretű.
Fülek: Meglehetősen nagy, széles alapú, felfelé álló.
Szemek:Dió alakú, nagy, kissé ferde metszésű.
Szőrzet:Meglehetősen sűrű, aljszőrzete közepesen vastag.
Farok:Magasan tűzött, meglehetősen vastag, lekerekített vége felé elvékonyodó.
Történet:
A munchkint Észak-Amerikában az 1980-as évek óta tenyésztik. Az egészségügyi vizsgálatokat követően a rICA 1995-ben adományozott neki "újfajta" státust. Egyes tenyésztők fajtatiszta állatokkal dolgoznak, göndör és görbe fülű egyedeket hozva létre. A skookumnak nevezett rövid lábú, göndör szőrű típust 1996-ban a LaPerm és a munchkin keresztezésével alakítottak ki.
Testfelépítés: Közepes méretű, jó az izomzata. Nem karcsú, de nem is zömök.
Fejforma: Majdnem háromszögletű. Orra közepes méretű.
Fülek: Meglehetősen nagy, széles alapú, felfelé álló.
Szemek:Dió alakú, nagy, kissé ferde metszésű.
Szőrzet:Meglehetősen sűrű, aljszőrzete közepesen vastag.
Farok:Magasan tűzött, meglehetősen vastag, lekerekített vége felé elvékonyodó.
Vissza a lap tetejére!
Orosz kék rövidszőrű macska
A kissé óvatos fajta legfeltűnőbb jellegzetessége vastag, fénylő szőrzete - a brit fajtastandard leírása szerint ez jellemző leginkább az orosz rövidszőrű macskára - és smaragdzöld szeme. Kezes, az összes fajta közül a legkevésbé romboló természetű, lakásban tartva ideális társ.
Történet:
Talán sosem derül majd ki, hogy az orosz kék valóban Oroszországból származik-e. Különböző elnevezéseiből, úgy mint orosz kék, spanyol kék, máltai és arkangyal, számos földrajzi terület szóba jöhet. Az angolok nem adtak neki külön nevet, mégis ők voltak azok, akik először mutatták be a fajtát kiállításon. Az orosz kék a mai napig a legritkább macskafajták egyike.
Általános megjelenés:
Az orosz kéknek hosszú, erős teste van, amely kicsivel karcsúbb, mint az európai rövid szőrűé. Az elegáns és bájos megjelenés megőrzése érdekében a csontszerkezet nem lehet túl erős. Az ék alakú, lapos koponyájú fej hosszú, egyenes nyakon nyugszik. A fülek inkább nagyoknak mondhatóak, a tövüknél szélesre tártak, egymástól távol helyezkednek el és magasan emelkednek a fej fölé. A nagy, mandulavágású szemek élénkzöldek. A lábak hosszúak és karcsúak, kicsi, ovális mancsokkal. A farok meglehetősen hosszú, és a vége vékonyabb. A szőrzet rövid, vastag, és eléggé testesnek tűnik. A felső és az aljszőrzet ugyanolyan hosszú. A bunda eredeti színe a kék, ezüstösen fénylő szálvégekkel. A fehér és fekete szín újdonságnak számít a fajta életében.
Testfelépítés: Izmos, de soha nem zömök vagy erőteljes.
Fejforma: A fültől a szemig mért távolság nagyobb, mint a szemtől az orrig mért.
Fülek: Nagy, hegyes végű, felálló.
Szemek:Nagy, mandulavágású, egymástól távol ülő.
Szőrzet:Kettős, nagyon sűrű aljszőrzettel.
Farok:Közepes hossz és vastagság, a lekerekített vég felé elvékonyodó.
Történet:
Talán sosem derül majd ki, hogy az orosz kék valóban Oroszországból származik-e. Különböző elnevezéseiből, úgy mint orosz kék, spanyol kék, máltai és arkangyal, számos földrajzi terület szóba jöhet. Az angolok nem adtak neki külön nevet, mégis ők voltak azok, akik először mutatták be a fajtát kiállításon. Az orosz kék a mai napig a legritkább macskafajták egyike.
Általános megjelenés:
Az orosz kéknek hosszú, erős teste van, amely kicsivel karcsúbb, mint az európai rövid szőrűé. Az elegáns és bájos megjelenés megőrzése érdekében a csontszerkezet nem lehet túl erős. Az ék alakú, lapos koponyájú fej hosszú, egyenes nyakon nyugszik. A fülek inkább nagyoknak mondhatóak, a tövüknél szélesre tártak, egymástól távol helyezkednek el és magasan emelkednek a fej fölé. A nagy, mandulavágású szemek élénkzöldek. A lábak hosszúak és karcsúak, kicsi, ovális mancsokkal. A farok meglehetősen hosszú, és a vége vékonyabb. A szőrzet rövid, vastag, és eléggé testesnek tűnik. A felső és az aljszőrzet ugyanolyan hosszú. A bunda eredeti színe a kék, ezüstösen fénylő szálvégekkel. A fehér és fekete szín újdonságnak számít a fajta életében.
Testfelépítés: Izmos, de soha nem zömök vagy erőteljes.
Fejforma: A fültől a szemig mért távolság nagyobb, mint a szemtől az orrig mért.
Fülek: Nagy, hegyes végű, felálló.
Szemek:Nagy, mandulavágású, egymástól távol ülő.
Szőrzet:Kettős, nagyon sűrű aljszőrzettel.
Farok:Közepes hossz és vastagság, a lekerekített vég felé elvékonyodó.
Vissza a lap tetejére!
Selkirk rex macska
A göndör szőrzet a puha bundában közvetlenül a megszületés után is látható, később eltűnik, és nyolc-tíz hónapos korban jelenik meg újra. A szőrzet rendszeres gondozást igényel, ám a túlzott mértékű fésülés
kiegyenesíti a szőrszálakat. A selkirk rexnek két változata létezik: a
plüss-szerű, rövid szőrzetű és a sokkal erőteljesebb megjelenésű hosszú
szőrű. Alakja a brit rövidszőrű macskákéra emlékeztet.
Történet:
A selkirk rex új szereplő a macskavilágban. Eredetileg az Egyesült Államokban fedezték fel. Franciaországban többféleképpen is nevezik: "a bárányka macska", "a macska báránybőrben", illetve "a doromboló bárány". A selsirk rex kicsit úgy néz ki, mint egy összeborzolt játékmackó, és valóban, egy igazán ölelgetnivaló macska. Szándékos mutáció eredménye, hogy minden egyes szőrszál (a főszőrzet, a felső és az aljszőrzet esetén is) enyhén göndörödik, és a bunda tapintása nagyon puha. Erős és meglepően nehéz macska benyomását kelti. A nőstények könnyebbek lehetnek, de megjelenésük nem lehet kecses.
Általános megjelenés:
Mérete a közepestől a nagyig terjedhet. Arányos macska, erőteljes, izmos testalkattal, amely inkább tégla alakú, mint kocka, de nem hosszú. A hát egyenes, a far irányában enyhén emelkedik. A vállak és a csípő ugyanolyan szélesek. A fej kerek és széles, telt pofa részekkel és feltűnő bajuszpárnákkal. A száj körüli rész fele olyan hosszú, mint széles. A fülek közepes méretűek, és egymástól távol helyezkednek el. A tövüknél szélesek, a hegyüknél vékonyabbak, és bele kell férniük egy, a fej körül képzeletben húzott körbe. A szőrcsomók, ha vannak, göndörek. A szemek nagyok, kerekek, egymástól távol ülnek, és nem lehetnek sem mandulavágásúak, sem oválisak, ehelyett a belső és külső szemsarkaknak egy vonalban kell állniuk egymással. A lábak mérete a közepesen hosszútól a hosszúig terjedhet, a mancsok nagyok és kerekek. Az erőteljes farok közepesen hosszú, és jól aránylik a testhez. A tövénél erős, a vége se nem hegyes, se nem csonka. A bunda két változatban fordul elő: lehet rövid és hosszú szőrű. A kettő közti különbség leginkább a farkon és a nyak körüli fodron észrevehető. A rövid szőrűnél a farkon lévő szőr ugyanolyan hosszú, mint a test többi részén: kb. 2,5-5cm. A farkon lévő fürtök testesek és szorosan simulnak a testhez. A nyakon lévő szőrzet ugyanolyan hosszú, mint a test többi részén. A hosszú szőrű változatnál a farkon lévő fürtök tollszerűek, és elállnak a tényleges farok résztől. A nyakon lévő szőr is hosszabb, és keretbe foglalja az arcot. Mindkét változatnál a bunda puha, testes, dús és feltétlenül göndör. A szőrzet sűrű, vastag, és még elszórtan sincsenek rajta foltok. Az egyes fürtök véletlenszerűen helyezkednek el a testen, nem hullámosak, és általában csomókban jelennek meg. A nyakon, a farkon és a hasi tájékon található fürtök feltűnőbbek lehetnek.
Testfelépítés: Közepes méretű, zömök, erős izomzatú.
Fejforma: Gömbölyű. Határozott stop, telt pofa.
Fülek: Közepes méretű, hegyes és távol ülő.
Szemek:Kerek, távol ülő.
Szőrzet:Vastag, közepes hosszúságú, laza fürtökkel teli.
Farok:Vastag, lekerekített vége felé elvékonyodó.
Történet:
A selkirk rex új szereplő a macskavilágban. Eredetileg az Egyesült Államokban fedezték fel. Franciaországban többféleképpen is nevezik: "a bárányka macska", "a macska báránybőrben", illetve "a doromboló bárány". A selsirk rex kicsit úgy néz ki, mint egy összeborzolt játékmackó, és valóban, egy igazán ölelgetnivaló macska. Szándékos mutáció eredménye, hogy minden egyes szőrszál (a főszőrzet, a felső és az aljszőrzet esetén is) enyhén göndörödik, és a bunda tapintása nagyon puha. Erős és meglepően nehéz macska benyomását kelti. A nőstények könnyebbek lehetnek, de megjelenésük nem lehet kecses.
Általános megjelenés:
Mérete a közepestől a nagyig terjedhet. Arányos macska, erőteljes, izmos testalkattal, amely inkább tégla alakú, mint kocka, de nem hosszú. A hát egyenes, a far irányában enyhén emelkedik. A vállak és a csípő ugyanolyan szélesek. A fej kerek és széles, telt pofa részekkel és feltűnő bajuszpárnákkal. A száj körüli rész fele olyan hosszú, mint széles. A fülek közepes méretűek, és egymástól távol helyezkednek el. A tövüknél szélesek, a hegyüknél vékonyabbak, és bele kell férniük egy, a fej körül képzeletben húzott körbe. A szőrcsomók, ha vannak, göndörek. A szemek nagyok, kerekek, egymástól távol ülnek, és nem lehetnek sem mandulavágásúak, sem oválisak, ehelyett a belső és külső szemsarkaknak egy vonalban kell állniuk egymással. A lábak mérete a közepesen hosszútól a hosszúig terjedhet, a mancsok nagyok és kerekek. Az erőteljes farok közepesen hosszú, és jól aránylik a testhez. A tövénél erős, a vége se nem hegyes, se nem csonka. A bunda két változatban fordul elő: lehet rövid és hosszú szőrű. A kettő közti különbség leginkább a farkon és a nyak körüli fodron észrevehető. A rövid szőrűnél a farkon lévő szőr ugyanolyan hosszú, mint a test többi részén: kb. 2,5-5cm. A farkon lévő fürtök testesek és szorosan simulnak a testhez. A nyakon lévő szőrzet ugyanolyan hosszú, mint a test többi részén. A hosszú szőrű változatnál a farkon lévő fürtök tollszerűek, és elállnak a tényleges farok résztől. A nyakon lévő szőr is hosszabb, és keretbe foglalja az arcot. Mindkét változatnál a bunda puha, testes, dús és feltétlenül göndör. A szőrzet sűrű, vastag, és még elszórtan sincsenek rajta foltok. Az egyes fürtök véletlenszerűen helyezkednek el a testen, nem hullámosak, és általában csomókban jelennek meg. A nyakon, a farkon és a hasi tájékon található fürtök feltűnőbbek lehetnek.
Testfelépítés: Közepes méretű, zömök, erős izomzatú.
Fejforma: Gömbölyű. Határozott stop, telt pofa.
Fülek: Közepes méretű, hegyes és távol ülő.
Szemek:Kerek, távol ülő.
Szőrzet:Vastag, közepes hosszúságú, laza fürtökkel teli.
Farok:Vastag, lekerekített vége felé elvékonyodó.
Vissza a lap tetejére!
Skót lógófülű macska
A fajta különleges ismertetőjegye lógó füle, rövid nyaka és gömbölyű feje. Míg az első skót lógófülűnek csak egyszeresen volt redőzött a füle (a fül előrehajlott), a ma kiállítás ra kerülő macskák füle
háromszorosan redőzött. Az egyenesen álló fül még mindig elengedhetetlen feltétele az egészséges lógó fülűek tenyésztéséhez. Kiegyensúlyozott személyiség.
Történet:
A skót lógó fülű olyan macskafajta, amelynek számos kellemetlenséget kellett elszenvednie a tenyésztés során. Kezdetben a fajta csontváza, a hátsó tájéka és farkának töve kezdték elveszíteni az alakjukat, ami nagy fájdalmat okozott a macskának. A tenyésztők úgy kerülték el ezt a problémát, hogy keresztezték a brit rövid szőrűvel, amely azt eredményezte, hogy ugyanabból az alomból néhány újszülöttnek normál, míg néhánynak a megkívánt lógó fülei voltak. Azoknak a skót lógó fülűeknek, akiknek valójában normál fülük van (és ők vannak többségben), a skót egyenes elnevezést adták. A skót lógó fülűt 1961-ben ismerték el. Sokkal elterjedtebb az Egyesült Államokban, mint Európában, ahol sok olyan tenyésztő szervezet van, amely még mindig nem ismerte el a fajtát.
Általános megjelenés:
A skót lógó fülű testalkatát, fejformáját és szőrzetének minőségét tekintve a brit rövid szőrűre emlékeztet, az egyetlen különbség a fülek, amelyek előre hajlanak.
Testfelépítés: Közepes. erős testalkat, a gerinc mentén hajlékony.
Fejforma: Gömbölyű. Orra széles és rövid.
Fülek: A lógó fülek a fejre konyulnak, végük lekerekített.
Szemek:Nagy és kerek.
Szőrzet:Rövid és sűrű.
Farok:Közepestől a hosszúig változó. Az elvékonyodót részesítik előnyben.
Történet:
A skót lógó fülű olyan macskafajta, amelynek számos kellemetlenséget kellett elszenvednie a tenyésztés során. Kezdetben a fajta csontváza, a hátsó tájéka és farkának töve kezdték elveszíteni az alakjukat, ami nagy fájdalmat okozott a macskának. A tenyésztők úgy kerülték el ezt a problémát, hogy keresztezték a brit rövid szőrűvel, amely azt eredményezte, hogy ugyanabból az alomból néhány újszülöttnek normál, míg néhánynak a megkívánt lógó fülei voltak. Azoknak a skót lógó fülűeknek, akiknek valójában normál fülük van (és ők vannak többségben), a skót egyenes elnevezést adták. A skót lógó fülűt 1961-ben ismerték el. Sokkal elterjedtebb az Egyesült Államokban, mint Európában, ahol sok olyan tenyésztő szervezet van, amely még mindig nem ismerte el a fajtát.
Általános megjelenés:
A skót lógó fülű testalkatát, fejformáját és szőrzetének minőségét tekintve a brit rövid szőrűre emlékeztet, az egyetlen különbség a fülek, amelyek előre hajlanak.
Testfelépítés: Közepes. erős testalkat, a gerinc mentén hajlékony.
Fejforma: Gömbölyű. Orra széles és rövid.
Fülek: A lógó fülek a fejre konyulnak, végük lekerekített.
Szemek:Nagy és kerek.
Szőrzet:Rövid és sűrű.
Farok:Közepestől a hosszúig változó. Az elvékonyodót részesítik előnyben.
Vissza a lap tetejére!
Szfinxmacska
A szfinx a legsikeresebb szőrtelen macska, testét rövid, selymes
szörzet fedi, mint az őszibarackot. Minden üres szőrtűszőnek van
egy olajtermelő mirigye. Mivel a szőrzet nem szívja magába az olajat,
a szfinxmacska bundáját mindennap át kell dörgölni szarvasbőrrel.
Mivel a gyér szőrzet nem szigetel kellőképpen, ez a macska a
melegre és a hidegre egyaránt érzékeny, ezért lakásban kell tartani.
Történet:
Egyesek szerint Kanadából, mások szerint Mexikóból, míg megint mások szerint az Egyesült Államokból származik. A tény az, hogy dán tenyésztők kezdték meg a csupasz macskák első tenyésztési programjait. Kanada, Hollandia és az Egyesült Államok nemzetközi együttműködése gondoskodott egy olyan macskafajta létrehozásáról, amely annak ellenére, hogy egy kezdetben nagyon korlátozott tenyésztési bázisból származik, figyelemre méltó egészségnek örvend. Természetesen a szfinx macskákat szőrős társaiktól eltérő módon kell tartani. Szeretik a meleg helyeket, több kalóriára van szükségük, és védeni kell őket a közvetlen napfénytől, valamint az extrém időjárási hatásoktól. Németországban néhány állatvédő szervezetnek vannak fenntartásai a szfinxek tenyésztésével és tartásával kapcsolatban.
Általános megjelenés:
Közepes méretű, meglehetősen hosszú macska, erős izomzattal, ugyanakkor vékony csontozattal. A jól képzett has folyamatosan azt a benyomást kelti, hogy a macska épp most lakott jól. A lekerekített fej valamennyivel hosszabb, mint amilyen széles. A nagy fülek a hegyüknél lekerekítettek. A szemek nagyok, szélesek, kissé ferdén állnak, és zöld vagy mogyoróbarna színűek. A szfinxnek hosszú, vékony lábai vannak ovális mancsokkal, amelynek párnái erősebbek, mint más macskák esetében. A szfinx gyakorlatilag kopasz, bőrének érintése meleg. Határozott ráncok láthatók rajta számos helyen, beleértve a vállakat, a nyakat és a fejet is. A farok végén és a hastájékon megengedett a szőrzet, ám a bajusz ritka.
Testfelépítés: Lekerekített formájú. Kemény és izmos. Mellkasa széles.
Fejforma: Kissé hosszúkás. Kiugró járomcsontok és erős áll.
Fülek: Nagyon nagy, széles alapú és nyitott.
Szemek:Nagy, kissé ferde metszésű és távol ülő.
Szőrzet:Látszólag szőrtelen, de finom aljszőrzete van.
Farok:Elvékonyodó, korbácsszerű.
Történet:
Egyesek szerint Kanadából, mások szerint Mexikóból, míg megint mások szerint az Egyesült Államokból származik. A tény az, hogy dán tenyésztők kezdték meg a csupasz macskák első tenyésztési programjait. Kanada, Hollandia és az Egyesült Államok nemzetközi együttműködése gondoskodott egy olyan macskafajta létrehozásáról, amely annak ellenére, hogy egy kezdetben nagyon korlátozott tenyésztési bázisból származik, figyelemre méltó egészségnek örvend. Természetesen a szfinx macskákat szőrős társaiktól eltérő módon kell tartani. Szeretik a meleg helyeket, több kalóriára van szükségük, és védeni kell őket a közvetlen napfénytől, valamint az extrém időjárási hatásoktól. Németországban néhány állatvédő szervezetnek vannak fenntartásai a szfinxek tenyésztésével és tartásával kapcsolatban.
Általános megjelenés:
Közepes méretű, meglehetősen hosszú macska, erős izomzattal, ugyanakkor vékony csontozattal. A jól képzett has folyamatosan azt a benyomást kelti, hogy a macska épp most lakott jól. A lekerekített fej valamennyivel hosszabb, mint amilyen széles. A nagy fülek a hegyüknél lekerekítettek. A szemek nagyok, szélesek, kissé ferdén állnak, és zöld vagy mogyoróbarna színűek. A szfinxnek hosszú, vékony lábai vannak ovális mancsokkal, amelynek párnái erősebbek, mint más macskák esetében. A szfinx gyakorlatilag kopasz, bőrének érintése meleg. Határozott ráncok láthatók rajta számos helyen, beleértve a vállakat, a nyakat és a fejet is. A farok végén és a hastájékon megengedett a szőrzet, ám a bajusz ritka.
Testfelépítés: Lekerekített formájú. Kemény és izmos. Mellkasa széles.
Fejforma: Kissé hosszúkás. Kiugró járomcsontok és erős áll.
Fülek: Nagyon nagy, széles alapú és nyitott.
Szemek:Nagy, kissé ferde metszésű és távol ülő.
Szőrzet:Látszólag szőrtelen, de finom aljszőrzete van.
Farok:Elvékonyodó, korbácsszerű.
Vissza a lap tetejére!
Sziámi macska
Az elmúlt évtizedekben a szelektív tenyésztés jelentősen megváltoztatta
a sziámi macskákat. A régi standardok némelyike (mint pl. a kancsalság)
ma már hibának számít. A sziámi karcsú alakú, lába hosszú és
vékony, feje hosszúkás. Társaságkedvelő és beszédes: a fajták között a
legközlékenyebb, harsánynak is mondható. Ivarérését tekintve az egyik
legkorábban érő fajta - gyakran már öt hónaposan képes a párzásra.
Történet:
Az első sziámit 1871-ben mutatták be egy macskakiállításon, a londoni Kristálypalotában. Ugyanakkor a dél-ázsiai egzotikus szépséget már jóval korábban meg lehetett tekinteni az európai állatkertek ketreceiben. A Kristálypalotában tartott kiállításon elért sikere előszele volt a világ bizonyítottan legősibb macskafajtájának urgászerűen növekvő népszerűségének. 1892-ben bemutatták az első standard változatot, amelyet azóta nagy mértékben átdolgoztak és feljavítottak. A mai sziáminak határozottan nem sok köze van több, mint 100 évvel ezelőtti felmenőjéhez. Elképesztően kecses és magas macskává fejlődött. Minden, ami vele kapcsolatos, annak karcsúnak és kecsesnek kell lennie. Hosszú tenyésztési történelme során állandóan genetikai rendellenességek léptek fel. Néhány ilyen rendellenesség még a standard sziáminál is megfigyelhető: például a görbe vagy bütykös farok, illetve a súlyos kancsalság. Akárcsak a szemszín, amelynek nagyon sötétkéknek kell lennie, a szőrzet színe is egyike a sziámi legfontosabb jellemzőinek.
Általános megjelenés:
Közepes méretű, hosszú, kecses macska, jól fejlett izomzata ellenére megjelenése méltóságteljes és elegáns. A vállak nem lehetnek szélesebbek a csípőnél. A nyak szintén hosszú és kecses. A közepes méretű, ék alakú fej jól aránylik a testhez és egyenes vonalú, amely azt jelenti, hogy bármely görbület a bajuszpárnákon hibaként értékelendő. A hegyes fülek követik az ék vonalát, nagyok, a tövüknél szélesek. A közepesen nagy, mandulavágású szemek kissé ferdén állnak, és tisztán, kéken ragyognak. A lábak hosszúak és vékonyak, jól aránylanak a testhez. A mancsok kicsik és oválisak. Az ostor szerű farok nagyon hosszú és hegyes, a tövénél is vékony. A sziámi szőrzete nagyon rövid, vékony, ragyogó és selymes, szorosan simul a testhez. Nagy a kontraszt a test alapszíne és a pettyek színe között. A pettyek színének minden színváltozat esetében azonosnak kell lennie.
Testfelépítés: Közepes méretű, hosszú és karcsú.
Fejforma: Hosszú, a pofa felé haladva egyenes vonalban elkeskenyedő. Orra hosszú és egyenes.
Fülek: Feltünően nagy, az arc vonalát követve kifelé álló.
Szemek:Alakja keleti jellegű. Ferde metszésű.
Szőrzet:Nagyon rövid és finom, aljszőrzete nincs.
Farok:Hosszú, elvékonyodó, bog nélküli.
Történet:
Az első sziámit 1871-ben mutatták be egy macskakiállításon, a londoni Kristálypalotában. Ugyanakkor a dél-ázsiai egzotikus szépséget már jóval korábban meg lehetett tekinteni az európai állatkertek ketreceiben. A Kristálypalotában tartott kiállításon elért sikere előszele volt a világ bizonyítottan legősibb macskafajtájának urgászerűen növekvő népszerűségének. 1892-ben bemutatták az első standard változatot, amelyet azóta nagy mértékben átdolgoztak és feljavítottak. A mai sziáminak határozottan nem sok köze van több, mint 100 évvel ezelőtti felmenőjéhez. Elképesztően kecses és magas macskává fejlődött. Minden, ami vele kapcsolatos, annak karcsúnak és kecsesnek kell lennie. Hosszú tenyésztési történelme során állandóan genetikai rendellenességek léptek fel. Néhány ilyen rendellenesség még a standard sziáminál is megfigyelhető: például a görbe vagy bütykös farok, illetve a súlyos kancsalság. Akárcsak a szemszín, amelynek nagyon sötétkéknek kell lennie, a szőrzet színe is egyike a sziámi legfontosabb jellemzőinek.
Általános megjelenés:
Közepes méretű, hosszú, kecses macska, jól fejlett izomzata ellenére megjelenése méltóságteljes és elegáns. A vállak nem lehetnek szélesebbek a csípőnél. A nyak szintén hosszú és kecses. A közepes méretű, ék alakú fej jól aránylik a testhez és egyenes vonalú, amely azt jelenti, hogy bármely görbület a bajuszpárnákon hibaként értékelendő. A hegyes fülek követik az ék vonalát, nagyok, a tövüknél szélesek. A közepesen nagy, mandulavágású szemek kissé ferdén állnak, és tisztán, kéken ragyognak. A lábak hosszúak és vékonyak, jól aránylanak a testhez. A mancsok kicsik és oválisak. Az ostor szerű farok nagyon hosszú és hegyes, a tövénél is vékony. A sziámi szőrzete nagyon rövid, vékony, ragyogó és selymes, szorosan simul a testhez. Nagy a kontraszt a test alapszíne és a pettyek színe között. A pettyek színének minden színváltozat esetében azonosnak kell lennie.
Testfelépítés: Közepes méretű, hosszú és karcsú.
Fejforma: Hosszú, a pofa felé haladva egyenes vonalban elkeskenyedő. Orra hosszú és egyenes.
Fülek: Feltünően nagy, az arc vonalát követve kifelé álló.
Szemek:Alakja keleti jellegű. Ferde metszésű.
Szőrzet:Nagyon rövid és finom, aljszőrzete nincs.
Farok:Hosszú, elvékonyodó, bog nélküli.
Vissza a lap tetejére!
Tonkinéz macska
A tonkinéz macska szőrzete - a burma és
a sziámi hibridje lévén - a kialakításában részt vevő
fajtákra jellemző mintázat különböző változatait mutatja. Típusa
sikeres keveréke a kiindulási fajtáknak, természetében pedig benne
gyökerezik a keleti fajták erős ragaszkodása, lármás jellegük nélkül.
A fajtának jellegzetes kékeszöld ("aqua") színű szeme van.
Történet:
Bár a tonkinézt mint különálló fajtát már 1978-ban elismerték, még ma is előfordul, hogy tonkinéz almokban sziámi vagy burma kinézetű kiscicák születnek. Ez igazi olaj a tűzre azoknak a kritikusoknak, akik szerint a tonkinéz nem saját jogon létező macskafajta. Mindazonáltal tény, hogy a tonkinéz, amely a sziámi és a burma kereszt-tenyésztéséből jött létre az Egyesült Államokban és Kanadában, joggal foglalja el helyét a macskavilágban.
Általános megjelenés:
Közepes méretű és közepesen hosszú macska, izmos, de nem túl tömör, megjelenése kissé zömök. A kanok sokkal erősebbek és nagyobbak, mint a nőstények. A fej meglehetősen hosszú, magasan elhelyezkedő arccsontokkal és tompa szájkörnyékkel. A közepesen nagy fülek a tövüknél szélesek, a hegyüknél oválisak, és meglehetősen távol helyezkednek el egymástól a fej tetején. A nyílt, mandulavágású szemek tipikus jellemzői a tonkinéznek: ferdék és tengerkék színűek. A hátsó lábak némileg hosszabbak, mint a mellsők, míg a mancsok finom tapintásúak, oválisak és nem túl nagyok. A farok középhosszú, a vége felé vékonyodik, és jól aránylik a törzshöz. A rövid szőrzet szorosan simul a testre, finom tapintású, puha, selymes és fénylő. Fontos, hogy a színes pettyek a lábakon, a farkon, a füleken és az arcon (valamint kanok esetében a heréken is) tisztán, de ne kirívóan ugorjanak ki a szőrzet alapszínéből.
Testfelépítés: Közepes-hosszú, izmos és meglepően erőteljes.
Fejforma: Módosult ék alakú. Enyhe orrhajlat és bajuszpárna.
Fülek: Hosszúkás, széles alapú és ovális végű.
Szemek:A felső szemhéj ovális, az alsó lekerekített.
Szőrzet:Rövid, selymes és testhez simuló.
Farok:Se nem vastag, se nem vékony.
Történet:
Bár a tonkinézt mint különálló fajtát már 1978-ban elismerték, még ma is előfordul, hogy tonkinéz almokban sziámi vagy burma kinézetű kiscicák születnek. Ez igazi olaj a tűzre azoknak a kritikusoknak, akik szerint a tonkinéz nem saját jogon létező macskafajta. Mindazonáltal tény, hogy a tonkinéz, amely a sziámi és a burma kereszt-tenyésztéséből jött létre az Egyesült Államokban és Kanadában, joggal foglalja el helyét a macskavilágban.
Általános megjelenés:
Közepes méretű és közepesen hosszú macska, izmos, de nem túl tömör, megjelenése kissé zömök. A kanok sokkal erősebbek és nagyobbak, mint a nőstények. A fej meglehetősen hosszú, magasan elhelyezkedő arccsontokkal és tompa szájkörnyékkel. A közepesen nagy fülek a tövüknél szélesek, a hegyüknél oválisak, és meglehetősen távol helyezkednek el egymástól a fej tetején. A nyílt, mandulavágású szemek tipikus jellemzői a tonkinéznek: ferdék és tengerkék színűek. A hátsó lábak némileg hosszabbak, mint a mellsők, míg a mancsok finom tapintásúak, oválisak és nem túl nagyok. A farok középhosszú, a vége felé vékonyodik, és jól aránylik a törzshöz. A rövid szőrzet szorosan simul a testre, finom tapintású, puha, selymes és fénylő. Fontos, hogy a színes pettyek a lábakon, a farkon, a füleken és az arcon (valamint kanok esetében a heréken is) tisztán, de ne kirívóan ugorjanak ki a szőrzet alapszínéből.
Testfelépítés: Közepes-hosszú, izmos és meglepően erőteljes.
Fejforma: Módosult ék alakú. Enyhe orrhajlat és bajuszpárna.
Fülek: Hosszúkás, széles alapú és ovális végű.
Szemek:A felső szemhéj ovális, az alsó lekerekített.
Szőrzet:Rövid, selymes és testhez simuló.
Farok:Se nem vastag, se nem vékony.
